29.fejezet
Együtt a nagy család
(március 2-3.)
Kedves naplóm!Tudom ,hogy kis ideje megint nem írtam ,de az
elmúlt idő is sűrűre sikerült.A legutolsó naplóbejegyzésem ugyebár arról a
hétvégéről való amikor Lejlát búcsúztattuk és bár azóta jó pár dolog történt
egyszerűen nem volt időm leírni őket.Most is különleges helyzetben írok
,ugyanis nem is otthon ülök ,hanem éppen útban vagyok hazafelé Holmes Chapelből
és már késődélután van.A kocsiban rajtam kívül még itt van Harry ,Lizzy ,anya
és apa.Éppen Harry mellett ülök aki kíváncsian nézi mit írok a
naplóbejegyzésembe ,közben pedig egy hajtincsemet csavargatja az ujja körül…Nade
nem haladok úgy előre.Megpróbálom az eddig történteket röviden és tömören
leírni ,bár igazából ráérek hiszen még hosszú út van előttünk és későre fogunk
hazaérni ,így lehet a történet nem is lesz olyan rövid ,de nem baj….Szóval most
vissza az időben….
A Lejlával töltött utolsó vasárnap esti buli után mindenki
ki volt fáradva ,így az éjjel hamar eltelt az alvással és Harryvel arra ébredtünk
,hogy kopognak a szobaajtónkon.
-Álomszuszékok!Ideje felkelni!-kiáltotta be Lejla az ajtón.
Csak ekkor eszméltünk rá Harryvel ébredezve ,hogy
elfelejtettük a telefonjainkat ébresztésre beállítani ,ezért valószínüleg
elaludtunk.Mindkettőnknek kiment az álom a szeméből egy pillanatra ahogy
leesett ,hogy sietnünk kéne.Harry a telefonjához kapott ,hogy megnézze hány
óra.Mély levegőt véve ,megkönnyebbülve mutatta felém a képernyőt.Nyolc óra
huszonöt perc volt.Ez azt jelentette ,hogy még kicsit ráérünk ,mivel kilenc
körül illetve lehetőleg kilenc előtt akartunk indulni.
-Keljetek fel!Hasatokra süt a nap!-kiáltotta Lejla mivel
egyikünk se válaszolt neki és az ajtót sem nyitottuk ki.
-Jóóó!-kiáltottam ki és visszaeresztettem a fejem Harry
mellkasára.
Az igazat megvallva még rohadtul álmos voltam ,Harry meg
olyan kellemes meleget biztosított nekem a takaró alatt ,hogy legszívesebben
még jó ideig fel sem keltem volna.Már éppen kezdtek volna visszaszundítani
,amikor Lejla újra bekiabált.
-Gyertek már ki a szobából!
-Még 10 perc…csak 10 pici perc!-nyüsszögtem.
-Eléggé ismerlek ahhoz ,hogy tudjam ez azt jeleni ,ha most
visszaalszol ,délutánig fel sem lehet ébreszteni.-kiáltotta be Lejla.
-Nem is igaaz…-vágtam rá ,de legbelül tudtam ,hogy
tökéletesen igaza van.
-Ti akartátok!Addig dörömbölök az ajtótokon amíg ki nem
jöttök.-jelentette ki Lejla és tényleg dörömbölni kezdett.
Nyűgösen a fejemre húztam a takarót ezáltal Harryt nyakig
betakarva ,de kis idő után be kellett látnom ,hogy Lejla úgysem fogja
abbahagyni úgyhogy legegyszerűbb lesz felkelni.Felkeltem hát Harryről és miután
kócos ,elaludt hajamat megráztam ,hogy kicsit jobban álljon ajót nyitottam
Lejlának.
-Jól van már!Elég lesz!-morogtam.
-Jó reggelt!-mosolygott rám Lejla és így korán reggel ,egy
hosszú party után is csodálatosan nézett ki.
Csak úgy elgondolkoztam azon ,hogyan csinálja.Mégcsak fél 9
körül lehetett és ő már teljesen felöltözve ,csinos mégis laza külsőt
mutatott.A sminkje egyszerű és mégis tökéletes ,elfedte minden jelét a
fáradtságnak ,pedig biztosra vettem ,hogy fáradt ő is.A haja egyszerű lófarokba
összekötve ,de egy hajszál sem lógott ki a csodálatosan dús szőke
hajkoronájából.Eközben én ugyanekkor Harry egyik alsójában és pólójában álltam
,amiket még régebben szereztem meg magamnak.A hajam szanaszét állva hullott a
vállamra ,smink meg egyeltalán nem volt rajtam.
-Öltözzetek ,mert mindenki rátok vár.-noszogatott
mosolyogva.
-Jó-jó ,sietünk!-mondtam ,majd becsuktam az ajtót.
Harry és én is öltözni kezdtünk ,majd hajat csináltunk ,én
pedig a sminkemet is elkészítettem.
Végül így néztünk ki:
Mivel magunkhoz képes hamar elkészültünk úgy gondoltunk
készíthetünk egy fotót ezért a Lejlával töltött utólsó reggel még készült
rólunk egy fotó.
Egyébként február révén mindketten melegen öltöztünk.Harry
egy fehér pólót vett fel ,fekete nadrággal ,a szokásos kedvenc csizmával és egy
feketés-szürkés vastag pulcsival.Én is hasonlóan öltöztem ,mivel én egy fehér
blúzt vettem fel ,fekete nadrággal és a kedvenc téli telitalpú csizmámmal
,valamint egy piros-fekete vastag blézert is magamra vettem ,hogy ne fázzak.
A kép elkészítése után kimentünk a többiekhez akik valóban
készen voltak már az indulásra.
-Mehetünk?-kérdezte Liam ,szokásos apáskodással.(Tényleg nem
véletlenül Daddy Direction a neve.)
-Persze!-vágtam rá miközben átrángattam a minibőröndöm
kerekeit a küszöbön.
-És akkor mikor reggelizünk?-kérdezte csodálkozva Niall.
-Beugrunk egy McDrive-ba.-javasolta Lauren lelkesen ,hiszen
imádja a Mekis kaját ,sőt igazából imád minden kaját.
-Jó ötlet!Én is erre gondoltam.-szólt Liam is aki apai módon
megszervezte a hazautat.
-Akkor nyomás!Nincs sok időnk!-szólt Lejla és megindult az
ajtó felé.
Az ajtót bezártuk magunk után és a porta felé mentünk.Harry
leadta a kulcsokat és kifizette a szállást ,majd mindenki a mélygarázs liftjéhez
ment és a kocsik felé tartott.Niall és Lauren külön mentek a lépcsőkön ,mivel
Laurennek klausztrofóbiája van ,Niall meg rendes és nem hagyta ,hogy egyedül
menjen.Igazából Lauren és Niall hamarabb leértek a földszintre mint az utolsó
liftes csapat.
Lent a mélygarázsban mindenki beült a kocsikba ,ugyanarra a
helyre ahol idefelé utazott ,majd elindultunk.
Alig mentünk pár utcával arrébb máris találtunk egy
McDrive-ot ,így mindenki rendelt magának kaját ,majd útközben nekiálltunk
kajálni.Én az első ülésen magamat és Harryt is etettem.Egészen tetszett ahogyan
mindig beleharap a felé tartott reggeli burgerébe miközben az utat figyeli és
vezet.Élveztem ahogyan etethetem.Mire mindenki megette a reggelijét már nálunk
is voltunk.Mindenkit behívtam a házba ,mert úgy terveztük ,hogy Lejlát együtt
kísérjük ki a repülőtérre.
Bent a házban anyu már várt minket és mindenkit megkínált
egy-egy bögre meleg teával ,ami jól is jött a téli hidegben.Én és Lejla
felmentünk a szobájába a meleg teánkkal a kezünkben és a többieket lent hagytuk
a nappaliban ,de ahogy hallottuk tökéletesen elszórakoztak.Mi ketten bementünk
Lejla szobájába és szomorúan néztünk a nagy bőröndre ami szinte már teljesen
tele volt Lejla bepakolt cuccaival.Még szomorúan bepakoltuk a maradék cuccait
,majd egy kicsit leültünk az ágyra és nagyot sóhajtottunk ,majd egyszerre
keztük mondani:
-Nagyon fogsz hiányozni!
Mindketten felnevettünk ,amiért egyszerre mondtuk ,de utána
megint az jutott eszembe ,hogy milyen hosszú ideig nem fogom látni ezt az
imádnivaló lányt.
-Remélem azért majd sokszor Skypeolunk és ha azt nem
legalább helyzetjelentést küldesz magadról minden nap.-mondtam Lejlának.
-Ezt megígérhetem.Remélem te is megteszed…-mondta Lejla
halvány mosollyal.
-Ígérem.-mondtam érzelgősen ,de ekkor Lejla leállított.
-Jó elég már a nyáladzásról…komolyra fordítva a dolgot ,majd
írok ha megérkeztem.-mondta.
-Oké.Remélem majd minél hamarabb
vissza jössz.-mondtam még mindig érzelgősen ,habár Lejla megkért rá ,hogy ne nyálaskodjak.
-Ígérem.-mondta és láttam ,hogy
bár próbálja titkolni egyébként eléggé elérzékenyült ő is és olyan volt mintha
egy könnycsepp jelent volna meg a szeme sarkában ,de gyorsan összeszedte magát
,majd hozzátette.-Legkésőbb nyáron jövök!-nyugtatott meg.
-Már most várom ,pedig még olyan
messze van.-kezdtem a passzív hozzáállásommal.
-Hamar el fog telni ,hidd
el.-mondta bíztató mosollyal.
Gondolkodás nélkül hosszasan
megöleltem Lejlát és tudtam ,hogy azért neki is jól esik most ,pedig nem
szereti ha ölelgetik.
-Na mostmár menjünk le a
többiekhez ,mert lassan indulni kéne.-mondta ,majd elengedett és megfogta a
bőröndjét és húzni kezdte.
A lépcsőig még könnyen is ment
,de aztán ott megakadtunk ,de mivel a nappaliban is hallották a
szerencsétlenkedéseket ,pillanatokon belül ott termett ,egy segítőkész Niall.
-Várjatok segítek.-mondta ,majd
átvette a bőröndöt és felemelte és könnyen levitte a lépcsőn.
-Kösz ,Niall.-mondta Lejla a
lépcső aljánál.
-Neked bármikor.-mondta Lejlának
a tipikus aranyosságával.
-Lassan akkor indulnunk
kéne?-kérdezte Liam ,ismét apáskodva.
-Ahha.-válaszolta Lejla.-Csal
előtte el kéne köszönnöm Bella szüleitől és a húgától.-mondta és már el is ment
megkeresni őket.
Apa és anya a konyhában voltak
,így Lejlának könnyű volt őket megtalálni.Apa szokás szerint újságot olvasott
és anyával beszélt aki éppen az ebédet főzte.Lejla egyesével elbúcsúzott tőlük
és mindkettőjüknek megköszönte ,hogy itt lehetett ,ami egyébként teljesen
természetes ,de Lejla jómodorát mutatja ,hogy azért megköszönte ,majd átadott
nekik egy kis köszönő ajándékot ,ami egy gyönyörű cserepes virágból és egy
desszertből állt.Anya nagyon örült az ajándéknak ,de mondta Lejlának ,hogy nem
kellett volna.Ezután anyuék még jó utat köszöntek Lejlának ,megpuszilták
,megölelték és mondták neki ,hogy bármikor várják vissza.
Ezután segítettem Lejlának Lizzyt
megkeresni.Lizzy fent volt a szobájában és amikor meglátta Lejlát odarohant és
megölelte.Lizzy adott Lejlának egy kézi készítésű ajándékot amit csak neki
készített ,majd két puszi után elérzékenyülve búcsúzott el Lejlától ,aki
megígértette vele ,hogy jól fog viselkedni és megígérte ,hogy amilyen gyorsan
csak tud vissza jön.
Miután Lejla elbúcsúzott Lizzytől
lementünk és mindenki kiment a kocsikhoz.Anyuék és Lizzy is jött a kocsikhoz és
miután mindenki beszállt és elindultak a kocsi motorok ,mindhárman integetni
kezdtek Lejlának és Lizzynél láttam is ,hogy kicsordult egy könnye ,mert
annyira szereti Lejlát és annyira nem akarja ,hogy elmenjen.Viszont mi
kihajtottunk az utcából.
A repülőtérig tartó út túlságosan
is gyorsan eltelt ,így azon kaptuk
magunkat ,hogy már a reptéren állunk és várjuk ,hogy Lejla gépe
megérkezzen.Mint mindig most is tökéletesen elbeszélgetett a társaságunk ,ám az
idő csak úgy rohant és hirtelen a repülő is begördült ,így Lejlának fel kellett
szállnia rá mivel fél óra múlva indult.Még mielőtt felszállt volna a repülőre
mindenkitől egyenként búcsút vett és éreztem rajta ,hogy eléggé elérzékenyült.
Először Danielle búcsúzott el
Lejlától:
-Tudom még alig ismerjük egymást
,de nagyon megkedveltelek.Remélem még találkozunk.Jó utat hazafelé és nyugodtan
írhatsz páraszor.-mondta mosolyogva Danielle ,majd nyomott két puszit Lejla
arcára és hosszasan megölelte.
-Én is megkedveltelek.-kezdte a
válaszát Lejla.-Biztos vagyok benne ,hogy még találkozunk.És ígérem írni
fogok.-mondta mosolyogva ,de gondterhelt tekintettel Lejla.
-Vigyázz magadra és várlak
vissza!-köszönt el Liam is mosolyogva ,majd ő is megpuszilta és hosszasan
megölelte Lejlát.
-Vigyázok.-ígérte szomorúan
Lejla.
-Remélem minél hamarabb
visszajössz!Hiányozni fognak a poénjaid.-mondta Louis elköszönésképpen ,majd követte
az előzőek példáját és puszival ,öleléssel búcsúzott új barátjától.
-Nekem is a te poénjaid.-mondta
szomorúan Lejla miközben Louist ölelte.
-Még nem ismerlek rég óta ,de
olyan jófej lány vagy.Hiányozni fogsz.Siess vissza!-mondta Elenour kicsit elérzékenyülve
,majd követte a többiek puszilós ,ölelős búcsúzkodós példáját.
-Sietek ,El.-mondta egy apró
mosolyt villantva.
-Jó legyél ,te lány!-mondta Zayn
,majd szorosan magához ölelte Lejlát.-Néha azért kereshetnél!-tette hozzá ,majd
két puszi után szomorúan tovább lépett ,hogy a többiek is el tudjanak köszönni.
-Keresni foglak!És ne aggódj én jó leszek ,de te is legyél
jó!-mondta Zaynnek ,majd megsimította a karját.
-Sajnálom ,hogy most elmész ,de mi jövő hónapban
találkozunk.-mondta Perrie ,majd Lejlára kacsintott miközben átnyújtott egy kis
borítékot.
Lejla szép lassan kibontotta és meglátott két jegyet a
Little Mix koncertjére ami a jövő hónapra szólt ,hiszen a Little Mix akkor már
turnén lesz és pont Németországban kezdenek.
-Oh köszönöm
,Perrie.-érzékenyült el Lejla ,majd megölelte a szőke énekest.
-Igazán semmiség.-mondta Perrie.
-Egészen megkedveltelek ,te dilis.-paskolta meg Megan Lejla
hátát.
-Én is téged ,te idióta.-válaszolt „kedvesen” a maga stílusában Lejla.
-Aztán siess vissza hozzánk és ne felejts el írni.-tette
hozzá.
-Nem felejtek!-ígérte Lejla ,majd elengedte Megant.
-Hé bro ,nehogy aztán soká tartson visszajönni.-öklölt bele
Lejla vállába Noel ,a maga kemény módján ,amit Lejla egyébként nagyon bírt.
-Nem fog sokáig tartani ,Noel.-mondta Lejla kis nevetést
elengedve és megölelte a fiút és megpaskolta a hátát.
-Jajj ,muszály elmenned?-kérdezte szomorúan Lauren és
hosszasan megölelte Lejlát.-Hiányozni fogsz…-kezdett szomorkodni Lauren.
-Te is nekem ,nyálaska.Pont olyan vagy mint Bella.-nevetett
Lauren.-Ezt nem sértésnek mondom.Mindketten nyálasak vagytok ,de mindkettőtöket
imádlak.-mosolygott.-És bár nem vagyok az a nyálas fajta el kell mondanom ,hogy
te is hiányozni fogsz nekem.
Lauren is megölelte és megpuszilta Lejlát ,majd könnyes
szemmel tovább lépett.
-Jajj ,te lány!Miért mész el?Pedig úgy fogsz
hiányozni.-mondta Niall ,majd kissé talán romantikusan nyomott egy puszit Lejla
homlokára.
-Te is fogsz hiányozni ,Nialler.-szomorkodott Lejla ,majd
megölelte Niallt.
Még váltottak két puszit ,majd Niall is tovább állt.
Amy és Emily is Lejla elé álltak és hasonló képpen
elköszöntek új barátnőjüktől.Ezután jött Harry.
-Hé ,Lejl!Aztán vigyázz magadra!-mondta Harry majd megfogta
Lejla tarkóját és a mellkasához húzta ,hogy megölelje.-Nekem is hiányozni fogsz
ám!De mi biztos ,hogy legalább heti egyszer beszélni fogunk Skypeon.Ha Bellával
beszélsz ,velem is.-tette hozzá nevetve miközben rá kacsintott.
-Jajj ,Harry…-sóhajtotta mosolyogva Lejla.-Aztán vigyázz ám
a legjobb barátnőmre!Ha megtudom ,hogy valami hülyeséget csinálsz….kitekerem a
füled!-tette hozzá fenyegetőzve ,majd rám nézett.
-Ígérem vigyázok rá ,de szerintem ezzel te is tökéletesen
tisztában vagy.-nevetett fel Harry.
Mivel Harry is elbúcsúzott én jöttem.
-Muszály elmenned?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Jajj ne bőgj már!-mosolygott Lejla ,miközben végigsimította
karom.
-De hiányozni fogsz.-mondtam.
-Te is nekem.-válaszolta ,miközben megölelt.
Hosszasan csak öleltem és nem akartam elengedni.Nem akartam
elengedni ,bár tudtam ,hogy egyébként sokat fogunk mi még beszélni.De
akármennyit is beszélhetünk…az mégsem ugyanaz mintha élőben találkoznánk.
-Mostmár tényleg mennem kell…-mondta sóhajtva Lejla mikor
elengedett az öleléséből.
-Tudom.-mondtam miközben még mindig el voltam szomorodva.
-Hát akkor még egyszer sziasztok!-köszönt egyszerre
mindenkinek egy nagy levegőt véve.
Mindenki egyszerre köszönt neki vissza ,majd ahogy elindult
a repülő felé mindenki integetett neki.Én nagyon szomorúnak éreztem magam.Ahogy
Lejla egyre messzebb került éreztem ,hogy a totkomban gombóc keletkezik és a könnyeim
is kicsordultak.Láttam ,hogy Lejlának is.Még mielőtt eltűnt a szemünk előtt ,ő
is megtörölte a szemét és egy utolsót intett nekünk és elment.
A könnyeim még mindig folytak.Harry pedig szorosan magához
szorított.
-Jajj édesem ne sírj!-mondta.
-De elment…-szipogtam.
-Igen ,tudom.Mindenkinek hiányozni fog ,de beszélni fogunk
vele és majd vissza jön.-mondta.-És különben is én mindig itt vagyok
neked.-mondta mosolyogva.-Sosem hagylak egyedül.-mondta miközben felemelte a
fejem és röviden megcsókolt.
-Imádlak!-leheltem.
Kicsit összeszedtem magam és körülnéztem.Az egész csapat
kicsit szomorkásnak tűnt Lejla miatt.Például a szintén szomorkodó Laurent Niall
ölelte és nyugtatta,hogy ne sírjon ,de még Noel is ölelte Megant aki bár nem
sírt ,azért látszott rajta ,hogy ő is kicsit maga alatt van.Mindenkinek nagyon
jó barátja lett Lejla és már a szívünkhöz nőtt ,de sajnos el kellett mennie…Már
várom a napot ,hogy újra visszajöjjön.
Miután mindenki feleszmélt kicsit a szomorú bambulásból
egymásra néztünk.Vasárnap révén mindenkinek legegyszerűbb lett volna hazamenni
és a következő hétre felkészülni ,de kicsit furcsának találtuk volna ha Lejla
távoztával mindenki szétszéled ,így gondolkozni kezdtünk mit tudnánk közösen
csinálni.
Végül Liamnek támadt egy ötlete.A közelben tudott egy jó kis
teaházról ,így közös döntés alapján beugrottunk egy-egy meleg teára és sütire
oda.Bár már a télnek lassan vége van ,mégis hideg nap ez a mai ,így tökéletesen
jól esett mindenkinek a finom ,meleg tea ,egy meleg hangulatos épületben.
Még pár órát együtt töltöttünk a teaházban és
beszélgettünk.Mint mindig most is volt bőven témánk ,egy percig sem voltunk
csendben ,de azért a hangulat kicsit mégis más volt.Hiányzott
valami…valaki…Hiányzott Lejla.
A teázás után eldöntöttük ,hogy mindenki hazamegy ,mert másnap
hétfő és mindenki pihenje ki magát.Miután elköszöntünk egymástól ,mindenki
ugyanabba a kocsiba szállt be amelyikkel jött ,ami azt jelentette ,hogy nekünk
hazakellett vinnünk Louist ,Elenourt és Amyt.
Először Amyt tettük ki ugyanis ő a város közelebb eső
széllén lakott ,majd Louist és Elenourt is hazavittük ,egyenesen Louis
házához.Miután Louis és Elenour kiszáltak ,ketten maradtunk Harryvel.Nem
indította el a motort rögtön ,így tudtam ,hogy valamit akar.
-Terv megbeszélés!-mondta aranyosan.
-Mármint ?-kérdeztem kicsit értetlenkedve.
-Hozzátok megyünk vagy hozzám?-kérdezte rámmosolyogva.
Igazából nekem mindegy volt ,hogy hova megyünk ,nekem az
volt a lényeg ,hogy együtt legyünk és az ,hogy most délutánra is együtt
maradunk az nem volt kérdés és ennek örültem.
-Neked hova lenne kedved menni?-kérdeztem mosolyogva
,miközben érdeklődve közelebb hajoltam Harryhez.
-Hozzám!-mondta egyértelműen ,majd ő is közelebb hajolt ,úgy
hogy az ajka súrolta az arcomat ,majd suttogva ,érzékien és sejtelmesen folytatta.-Ott csak ketten vagyunk és bármit
csinálhatunk.
-Rendben van ,de beugorhatnánk hozzánk a sulis cuccaimért
,meg pár ruháért?-kérdeztem ,mert bármennyire csábítóan hangzott az ötlete
,mégis szükségem volt a cuccaimra ,a másnapi suli miatt.
-Persze!-egyezett bele egyetértően ,de egy kis sóhajt
hallatva.
-Akkor beugrunk és mehetünk hozzád és onnantól a tiéd
vagyok.-zártam le a tervünket és ugyanolyna sejtelmesen és érzékien mondtam ezt
Harrynek ,mint ahogy ő beszélt velem ,hátha újra feldobódik ,annak ellenére
,hogy nem rögtön hozzá megyünk.
-Rendben.-suttogta ,majd nyomott egy puszit az arcomra és
elindította a kocsit.
Kis időn belül máris megálltunk a házunk előtt.A hó lassan
szemerkélt ,így tél végén ,én pedig azonnal befutottam a házba ,ahol anyuék a
nappaliban TV-ztek ahogyan máskor is szokták hétvégenként.
-Szia Bella!-köszöntött apa kicsit meglepetten ,ahogy látta
,hogy beszáguldok ,lihegve a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Elment Lejla?-kérdezte anyu ,de teljesen egyértelmű volt.
-Sajnos igen…Már alig várom ,hogy visszajöjjön.-mondtam
gyorsan.
-Mi mindig szívesen látjuk.-mosolygott anyu.
-Anyu!Apu!Nagy baj lenne ha ma Harrynél aludnék?-kérdeztem
,mert sietni akartam és nem akartam sokáig húzni a beszélgetést ,mivel Harry a
kocsiban várt.
-Nem baj ,menj csak!-mondta anyu ,bár szemében mint mindig
ha ezt kérdezem ott az aggodalom kicsi jele.
Igaz ,hogy már hozzászoktak ,hogy Harryvel a kapcsolatom
valóban nagyon komoly és tudják ,hogy Harry mindennél és mindenkinél jobban
szeret és ,hogy vigyáz rám.Tudják ,hogy én is így érzek és ,hogy ő a legfontosabb az életemben.Tudják
,hogy mi már túl vagyunk az első…együttléten ,de mégis mindig ott van a
szemükben az a tipikus féltés ,mert a szemükben én mindig a pici lányuk leszek
és legszívesebben egy porszemtől is óvnának.Megbíznak Harryben és tudják ,hogy
sosem bántana…itt nem is arról van szó ,hogy tőle féltenek ,hanem csak úgy
mindentől féltenek.
Kicsit sajnálom is őket ,mert túl sokat aggódnak
feleslegesen ,bár még ezt nem érthetem ,hiszen nincsen saját gyerekem hogy
átérezzem ,hogy félt egy szülő egy gyereket .De egy napon majd biztos megértem.
Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben ,de visszatértem a
valóságba és megöleltem ,valamint megpusziltam ,megsajnált szüleimet ,majd
felfutottam a szobámba és pakolni kezdtem.A sulis táskámba bepakoltam a hétfői
felszerelésemet ,majd egy másik táskába pakoltam magamnak ruhát másnapra és a
telefonomat is beledobtam ,majd lefutottam a lépcsőn ,pont olyan gyorsan mint
ahogy felfelé jöttem.Ezek után elköszöntem anyuéktől ,újra megöleltem őket
,majd cipőhúzás után újra kiléptem a téli hidegbe és a két táskával a kezemben
a kocsi felé indultam.
Még félúton se jártam a kocsi felé ,amikor Harry kipattant
és elvette a csomagjaimat ,majd a csomagtartóba tette.Kinyitotta az anyósülés
felőli ajtót ,megvárta míg beszálltam ,majd
becsukta mögöttem az ajtót és ő is beült a kocsiba.
Kis időn belül már Harry garázsában termettünk és
kiszálltunk a kocsiból a cuccaimmal együtt.Felsétáltunk a garázsból a lakásba
és ledobtam a cuccaimat a földre.
-És most mit csinálunk ,édes?-kérdeztem
-Egy pihentető jakuzzizást képzeltem egy kis pezsgőzéssel ,a
többit pedig meglátod…-suttogta sejtelmesen a fülembe.
-Benne vagyok!-mondtam fülig érő mosollyal.
-Akkor gyerünk!-mondta Harry ,majd megfogta a kezem és az
óriási fürdőszobájába vezetett.
Megengedte a vizet ,majd rengeteg habfürdőt raktunk bele.Kis
idő után kész is volt a kellemesen gőzölgő habfürdőnk.
-Nyugodtan mássz csak bele!Én addig hozok pezsgőt.-mondta
mosolyogva Hazza.
-Oké.-válaszoltam ,majd kerestem egy hajgumit Harry fürdőjében
és gyorsan ,laza kontyba fogtam a hajam.Ekkor Harry már el is tűnt a fürdőből.
Szépen ,ráérősen levetkőztem és beleültem a forró vízbe a
habok közé.Kényelmesen elhelyezkedtem és amíg Harry visszatért becsukott
szemmel hagytam magam ellazulni.
-Itt is vagyok!-szólt hirtelen én pedig kinyitottam a
szemem.-Tessék!-nyújtotta át a pezsgővel teli poharat.
-Köszönöm ,édesem!-válaszoltam és átvettem a poharat.
Harry letette a saját poharát a kád szélére ,majd ő is
levetkőzött és beült mellém.Fél karjával átkarolt és közelebb húzott magához ,a
másik karjával ,pedig a poharát tartotta.Tökéletesen éreztem magam.A helyzet
úgy ahogy volt tökéletes volt.Teljesen elöntött a boldogság.A boldogságtól
kicsattanva beszéltük át az egész napot.Mint mindig most is volt bőven témánk
egymással ,pedig az egész napot együtt töltöttük.Miután mindent megbeszéltünk
és a pezsgőnk is elfogyott Harry pajkosan megbökte az oldalam.
-Hé te kis huncut!-nevettem fel.
A reakciómat látva Harry elkezdett csikizni.
-Neee!-síkoltottam fel nevetve.-Tudod ,hogy csikis vagyok!
-Tudom!-nevetett Harry.
-Akkor hagyd abba!-parancsoltam folyamatosan nevetve.
-Nem!-mondta pimaszul Harry.
-Naaa-hahahaa.-Ellenkeztem és nevettem egyszerre ,majd
megpróbáltam kézzel lábbam lefogni Harryt ,hogy ne csikizzen ,így végül rajta
ülve ,vele szemben találtam magam.
-Abba hagytad?-kérdeztem vigyorogva.
-Ahha.-válaszolta ,majd közelebb hajolt és a karomtól fogva
közelebb húzott.-Abba hagytam.-lehelte gyakorlatilag az arcomba.
-Helyes!-leheltem ,még mielőtt megcsókolt volna.
Hosszú csókcsatákba bonyolodtunk és teljesen belebódultam
,hogy éreztem a közelségét.
-Kezd kihűlni a víz ,angyalom.-szólt Harry egyik csókunk
után.
-Akkor szálljunk ki.-válaszoltam és ahogy kimondtam Harry felállt
én ,pedig automatikusan belekapaszkodtam ,különben leestem volna.
Harry velem együtt kilépett a kádból ,majd gyengéden letett
a földre és körbecsavart egy törölközővel.
-Folytatás?-kérdezte selytelmesen suttogva Harry.
-Folytatás!-vágtam rá kapásból.
Ahogy kimondtam Harry arcán megjelent a tipikus féloldalas
mosolya ,majd magához húzva forrón megcsókolt ,majd a legváratlanabb
pillanatban lekapott a lábamról és meg sem állt velem a hálószobájáig.Ott
gyengéden letett az ágyra és folytattuk csókcsatáinkat….
Másnap reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem és kénytelen
voltam elhinni ,hogy mivel kedd van és ma már nincsen kirándulás mint tegnap a
suliban ,ezért iskolába kell mennem.Nyűgösen morogva nyomtam ki az ébresztést
és visszafordultam Harry felé és belefúrtam a fejem a mellkasába.
-Fel kéne kelned ,angyalom.-suttogta a fülembe ,majd nyomott
egy óriási puszit a fejemre.
-Nem akaroook!-morogtam hisztisen.
-De tényleg iskolába kell menned.-bíztatott Harry.
-Neeem akarook…-nyüsszögtem.-Nem lehetne ,hogy itt maradok
veled?-kérdeztem reménykedve.
-Ez nem rajtam múlik!-nevetett fel Hazza.-Ha rajtam múlna
sosem mennél suliba.-suttogta édesen.
-Jó is lenne…-nyüsszögtem tovább.-Máslista ,neked ma nem
kell semmit csinálnod…-irigykedtem.
-Tényleg ma nincs stúdiózás.-csillant fel Harry szeme
boldogan ,hogy még nyugodtan visszaaludhat.
-Van egy ötletem!-éledt fel bennem a remény.-Mi lenne ha ma
itt maradnék veled és nem mennék suliba?-kérdeztem.
-Örülnék neki.-mormolta a fülembe.-De anyukádék nem
örülnének neki…és annak sem ,hogy hagytam.
-Igaz….fenébe…-mondtam.
-És mi lenne ha beteget jelentenék?-bújt elő belőlem a
sulitól menekülni akaró kisördög.
-Nem akarlak a rosszra rábeszélni ,de örülnék ha itt
maradnál velem…-mondta Harry.
-Meg is van!-jelentettem ki.-A terv a következő: Felhívom
anyuékat ,hogy gyengének érzem magam és migrénes fejfájás gyötör. Ilyen már
amúgy is volt ,így hihető. Laurennek is jelentem ,hogy a suliba szóljon a
tanároknak.Délután pedig átmehetnél hozzánk a keddi sulis cuccaimért ,hogy ne
bukjak le.Ami meg a pótlást illeti ,ma semmiből sincs számonkérés ,sőt mivel az
iskolánkban francia hét van a negyedik óra után márcsak francia filmeket fognak
nézni a többiek.-tártam fel gonosz kis tervem.
-Normál esetben nem támogatnám ,hogy lógj a suliból ,de mivel
ezek szerint tényleg nem lesz ma semmi fontos ,önző leszek és megkérlek ,hogy
tényleg maradj inkább velem.-mondta és a végén közelebb hajolt és megcsókolt.-Huncut
vagy.-nevetett.
-Tudom.-válaszoltam.
-Na akkor rendezd le a telefonokat és utána enyém vagy egész
nap.-mondta sejtelmesen és édesen.
-Oké.-válaszoltam és felvettem az éjjeliszekrényről a
telefonom.
*Telefonálás anyával*
-Hallo!-vette fel anyu a telefont.
-Szia ,anya!-szóltam bele a telefonba kicsit beteget
tettetett hanggal.Egészen hihetőnek tűnt.
-Szia!Jól vagy?-kérdezte anyu kissé aggódva.
-Hát ,ami azt illeti nem igazán!-válaszoltam.-Azért hívtalak
,hogy elmondjam ,hogy ma nem megyek iskolába ,mert nagyon gyengének érzem magam
és migrénes fejfájásom is van.
-Jajj….Szegényem…tudom ez milyen rossz.-mondta anya továbbra
is aggódva.-Nem akarsz hazajönni ,hogy itthon gyógyítgassalak?-kérdezte.
-Nem érzem magam túl jól ahhoz ,hogy hazamenjem most ,de ne
aggódj ,anya.Harry vigyáz rám.-mondtam.
-Ma nincs semmi dolga?-kérdezte anyu.
-Nem.Ma szabadnapja van.-válszoltam.
-Akkor nem aggódok.Jó kezekben vagy.-mondta anya és éreztem
,hogy megkönnyebbült ,hogy Harry egész nap vigyáz rám.
-Délután ha nem leszek jobban elküldöm Harryt a holnapi
cuccaimért.-mondtam.
-Rendben!Várom majd!-mondta anyu.-Majd küldök neked valami
apróságot.-mondta kedvesen.
-Milyen apróságot?-kérdeztem kíváncsian.
-Valami betegnek járó dolgot találok ki….mondjuk a kedvenc
sütid ,amit megehetsz ha jobban vagy vagy valami ilyesmi.-mondta anya nagyon
kedvesen.
-Oh köszi ,anyu!-mondtam boldogan ,de még mindig beteg
hangot tettetve.
-Hát akkor jobbulást drágám!Most le kell tennem ,mert ma én
viszem suliba Lizzyt.
-Rendben!Menj csak anya!Szeretlek!-búcsúztam.
-Én is téged!-mondta anyu ,majd letette a telefont.
*Telefonálás vége*
Kicsit rosszul éreztem magam ,amiért hazudtam anyának és ő
végig ennyire megértő és kedves volt.Harryre néztem ,aki megpróbálta leolvasni
mit érzek.
-Most rossz ember vagyok?-kérdeztem.
-Én inkább huncutnak neveznélek.-mondta édesen.
-Nem szeretek anyunak hazudni.-mondtam.
-Elhiszem ,de ez nem egy nagy hazugság.Kettőnk titka
marad!-mondta mosolyogva.
-Azt tudom.-mosolyodtam el én is.
-Na akkor hívd fel Laurent is és utána már csak az enyém
leszel.-mondta romantikusan.
-Rendben!-sóhajtottam egyet és felkészültem még egy tettetett
beteg telefonhívásra.
*Telefonálás Laurennel*
-Szia ,Lau!-köszöntem tettetett betegséggel.
-Szia Bella.-köszönt a telefonba jókedvűen Lauren.-Minden
rendben van?-kérdezte némi aggodalommal.
-Hát nem igazán….eléggé fáj a fejem ,ezért ma nem megyek suliba.-vázoltam
a kitalált helyzetet.
-És ennek a hirtelenjött migrénnek nincs véletlen köze ahhoz
,hogy ma a srácok nem stúdióznak és a suliban francia hét van?-kérdezte rögtön
átlátva a tervemen.
-Annyira ismersz….-hagytam abba a tettetést és folytattam a
normális hangomon.
-Tudtam!-mondta diadalmasan Lauren.
-De ugye a kettőnk titka marad ,hogy mi a valódi helyzet?
-Persze.-nevetett Lauren.
-Akkor kérlek mondd meg a tanárainknak ,hogy nem éreztem
magam rosszul és majd délután kérlek küldd át a házikat.
-Mindenképp.-mondta Lauren.
-Köszi!-hálálkodtam.
-Igazán nincs mit.-válaszolta.-Nade most mennem kell ,mert
veled ellentétben én megyek ma suliba.-nevetett.
-Oh ,tényleg.Fél óra múlva suli.-néztem az órára.
-Na ,hát akkor jó romantikázást ,édeseim.-mondta Lauren.
-Köszi.Neked meg elviselhető sulit!
-Köszi.Sziasztok.-köszönt el Lauren.
-Szia.-köszöntem el és letettem a telefont.
*Telefonbeszélgetés vége*
Felnéztem a telefonból és szemben találtam magam a nevető
Harryvel.
-Kicsit ismer nem?-kérdezte Laurenre célozva.
-Kicsit.-nevettem.
-Mindenesetre mostmár az enyém vagy!-mondta féloldalas
mosollyal ,majd közel húzott magához és nyomott egy óriási puszit a homlokomra.
Csak mosolyogni tudtam.
-Nem reggelizünk?-kérdezte egy kis iső után.
-Reggelizhetünk.-mondtam.-És mit eszünk?
-Csináljunk tükörtojást.Az egyszerű és finom.-jött Harry
ötlete.
-Benne vagyok!-mondtam ,majd felültem ,hogy felkeljek és
kimenjek a konyhába ,de Harry gyengéden visszarántott.
-Majd én!A migrénes betegnek ágyba hozzák a
reggelit!-nyújtotta ki a nyelvét.
-De vicces valaki!-nyújtottam ki a nyelvem én is rá.
-De komolyan!Ma én szeretném csinálni a reggelit
neked!-mosolygott.-Szóval maradj itt és helyezd magad kényelembe.
-Rendben Mr. Styles!-válaszoltam.
Harry rám mosolygott majd eltűnt a szobából.Miután kiment én
hátradőltem és a plafont bámulva gondolkodtam és csak néztem ki a fejemből.Nem
telt bele sok idő és Harry egy hatalmas tálcával tért vissza ,amit átadott
nekem.Kétszemélyes reggeli volt rajta.
-Hát ez több mint egy kis tükörtojás.-mosolyogtam rá.
-Ez itt egy kis reggeli Harry módra.-mosolygott vissza ,majd
leült az ágyra mellém és a tálcát kettőnk lábára helyeztem.
Harry felvette a villáját és felszúrt egy paradicsom karikát
és felém tartotta.
-Jó étvágyat!-mondta én pedig autómatikusan befaltam a
villáján lévő paradicsomkarikát.
-Jó étvágyat!-mondtam miután lenyeltem a paradicsomot.
Mindkette nekiálltunk reggelizni.Közben Harry TV-t
kapcsolt.A TV-ben némi szörfözgetés után Vámpír naplókat néztünk.
Reggeli után még hosszú ideig TV-gettünk az ágyban ,meg
beszélgettünk.Később együtt készítettünk ebédet.Gyümölcs levest készítettünk és
palacsintát.Ebéd után Harry régi képeit nézegettük a nagy családi albumjaiban.
Olyan 4 óra körül Harrynek el kellett mennie a másnapi sulis
cuccaimért.Amíg egyedül voltam a házában átnéztem a CD gyűjteményét és gondolkodás
nélkül beraktam az első One Direction albumot ami a kezembe akadt.A zenét
felhangosítottam és énekelni kezdtem rá ,majd táncra perdültem.Éppen a What
Makes You Beautiful-t énekeltem ,amikor Harry szóló részénél meghallottam Harry
hangját mögöttem.
„Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed”
The way that you flip your hair gets me overwhelmed”
Meglepődtem ,de aztán rá mosolyogtam és úgy döntöttem
folytatom vele együtt a dalt.
„But when
you smile at the ground it aint hard to tell
You don’t
know oh oh ,you don’t know your beautiful
Baby you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know, oh oh,
You don't know you're beautiful
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know ,oh oh,
You don't know you're beautiful, oh oh,
You don't know you're beautiful, oh oh,
That's what makes you beautiful!”
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know, oh oh,
You don't know you're beautiful
If only you saw what I can see,
You'll understand why I want you so desperately
Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know ,oh oh,
You don't know you're beautiful, oh oh,
You don't know you're beautiful, oh oh,
That's what makes you beautiful!”
-Tetszett a duett!-mondta Harry mosolyogva.
-Nekem is!-néztem a szemébe.-Imádom a
hangod.Elvarázsol.-mondtam a szívem mélyéről.
-Akkor éneklek neked!-vágta rá Harry.-Vagy folytassuk az
éneklést közösen.-jött az ötlet.
-Karaoké délután?-kérdeztem.
-Naná!Hozok két mikrofont.-nevetett.
Így történt az ,hogy a délután hátralevő részében
karaokéztunk.Este megírtuk közösen a háziimat amit Lauren átküldött ,majd
együtt jacuzziztunk.Mivel másnap nekem suli volt ,Harrynek pedig stúdiózás
hamar ágyba bújtunk és egymást átölelve aludtunk el.
A szerda azaz a következő nap teljesen normálisan telt.Mint
egy sima hétköznap.Reggeli szokásos rohanás.Harry elvitt suliba ,majd rohant
stúdiózni.A suliban Laurennel és Mike-val beszélgettünk szokás szerint ,majd
Laurennel hazabuszoztunk.Lauren kicsit feljött hozzánk és együtt írtuk meg a
háziinkat ,majd jött Harry.Lauren hazament mi pedig Harryvel kettesben
maradtunk.Megosztottuk egymással ,hogy telt a napunk és mindenféléről
beszélgettünk.Habfürdőt vettünk és ismét Harry karjaiban aludtam el ,de ezúttal
a saját ágyamban.
Ugyaníg telt a csütörtök és a péntek is.
Péntek este Harry nálam aludt ,mert másnap reggel a szüleimmel együtt
indultunk Holmes Chappel-be.Igen végre elérkezett a nap…Anne és Robin hivatalos
eljegyzése és mind megvoltunk rá hívva.
Szombat reggel még mély álomban voltunk Harryvel ,amikor
Lizzy a húgom lepett meg minket.Felállt az ágyamra és ugrálni kezdet mint egy
ódvodás.
-Ébresztő!Kilenc óra van!Egy óra és indulunk!-kiabálta.
Morogtam egyet és a fejemet Harry oldalába fúrtam ,de Lizzy
nem hagyta abba.
-Bella!Kelj már feeeeel!-hajtogatta.
-Lizzy!-vágtam hozzá egy párnát mérgesen.
-Gyere és inkább te is aludj velünk tovább.-szólt Harry
Lizzyre mosolyogva.
Lizzy abbahagyta az ugrálást és kettőnk közé mászott ,majd
átölelte Harryt.Imádja ölelgetni Harryt ,akárcsak én.
-Plüssmaci!-mondta Lizzy.
-Ő az én plüssmacim!-kezdtem a vitát ,de persze nem
gondoltam komolyan.
Harry mosolyogva rám nézett.
-Nade mostmár tényleg keljünk!-mondta Harry.
-Kéne!-mondtam ,majd erőt vettem magamon és kikeltem az
ágyból.
Harry és Lizzy is kikeltek az ágyamból és mindenki
nekilátott készülődni.Felöltöztünk és Harryvel egy közös kisbőröndbe pakoltunk
magunknak cuccot másnapra ,ugyanis a többi vendéggel ellentétben anyuék és mi
Harryvel maradunk még egy napra Holmes Chapelben.Még eltettem a bőröndbe a
laptopomat és a naplómat is abban a reményben ,hogy lesz időm írni.Majd
becipzároztam a bőröndöt és Harryvel együtt lementünk a konyhába ahol anyáék
már reggeliztek.Mi is leültünk és reggeliztünk.
Pontban 10 órakor mindenki a kocsiban ült.Három és fél órás
út állt még előttünk ,de mindenki mosolygott és jókedvű volt.Az út egyébkén
egészen gyorsan eltelt.Szinte végig beszélgettünk az úton ,az utolsó fél órában
nem beszéltünk hanem zenét hallgattunk ,aminek következménye képpen Harry és én
énekelni kezdtünk.Az egyik szám után viszont sajnos reklám jött és ahhoz
senkinek nem volt kedve ,így apa kikapcsolta a rádiót.
-Igazán jó hangod van!-mondta apa elismerően Harrynek.
-Köszönöm.-válaszolt Harry mosolyogva.
-Tudtam ,hogy jó a hangod ,hiszen énekes vagy ,de élőben még
sosem hallottalak énekelni.-magyarázta meg apa.
-Én meglehetősen élvezem hallgatni.-szállt be a
beszélgetésbe anya.
-Köszönöm.-ismételte Harry örömmel.
És ekkor elhagytuk a Holmes Chapel táblát ,így Harry
énekhangjáról nem tudtunk többet beszélni ,mivel Harrynek navigálnia kellett
apát a házukhoz.10 perc múlva már Anne-ék felhajtóján voltunk.Ahogy apa
leállította a kocsit Anne lépett ki az ajtón széles mosollyal.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk befelé a házba.Harry
és én mentünk elől ,utánunk pedig a szüleim és a húgom.
-Szia Anne!-mosolyogtam rá.
-Szia ,Bella!-mondta Anne lelkesen ,majd megragadott és
magához húzva szorosan megölelt.
Miután elengedett nyomott még két puszit az arcomra ,majd
körbe pörgetett.
-Még mindig gyönyörű vagy és csinos.-mondta mosolyogva én
pedig őszintén örültem ,hogy újra láthatom Annet.
-Te is csinos vagy.-dícsértem meg én is.
-Ugyan már!-mondta szerényen mosolyogva.
-Szia ,édesem!-köszönt Anne Harrynek is ,majd adott két
puszit a fiának.
-Szia ,anyu!Rég láttalak!Hiányoztál!-mondta Harry őszintén.
-Te is nekem!-mondta Anne és megölelte a fiát.-Menjetek csak
be!Gemma és Robin már bent várnak titeket!Addig én még köszöntöm a szüleidet
,Bells.-mosolygott Anne.
Harryvel beléptünk a házba.Levettük a cipőnket és
kabátunkat.Ahogy a nappaliba értem Gemma ugrott a nyakunkba.
-Sziasztok!-köszöntött minket miközben ölelt.
-Szia Gem.-mondtuk egyszerre Harryvel.
-Hogy van az én kisöcsém?-borzolta össze Harry alapból is
kócos ,göndör haját Gem ,miután elengedett minket.
-Köszi jól.-mosolygott rá miközben megigazította a haját.
-És az én barátnőm?-nézett rám mosolyogva.
-Jól.-mondtam ,de többet hirtelen nem tudtunk beszélni ,mert
Robin is jött minket üdvözölni.
Közben anyuék is bejöttek és kisebb káosz alakult ki azzal ,hogy
mindenki mindenkivel beszélt.Ráadásul készülődni is kellett ,mert a többi
vendég is megérkezik kettőre a közös ebédre és már fél kettő is elmúlt.Szóval
nem volt túl sok időnk beszélgetni ,mivel mindenki segített elvégezni az utolsó
simításokat a vendégek érkezéséig.A többi vendéget még én sem ismertem így
megkérdeztem Anne-t ,hogy kik jönnek pontosan.
-Nem jönnek olyan túl sokan.-mondta Anne.-A One Direction
tagjai is jönnek ,meg Luxék ,meg a testvérem ,Harry nagyszülei és néhány
barátunk.
-Hát azért soknak tűnik.-nevettem.
-Pedig tényleg csak a legfontosabbak.-mosolygott Anne.
-Igaz.-mosolyogtam vissza ,majd újra belemélyedtünk a
készülődésbe.
Három órakor elkezdtek megérkezni a vendégek.Jöttek az 1D
tagok is.Nagyon jó volt őket újra látni. Mindegyikőjük nagyon édesen
fogadott.Niall még fel is kapott és körbeforgatott ,Liam pedig nyomott egy
puszit a homlokomra is.
Szóval látszott ,hogy nagyon személyes kapcsolatban
vagyunk.Annyira jó ebbe belegondolni ,bár így hogy már ennyi ideje ismerem őket
már kezdek hozzá szokni ,de még most is néha elönt az a tudat ,hogy úr isten….a
legjobb barátaim a One Direction tagok ráadásul Harry a pasim.Olyan
hihetetlen.Hány ezer rajongó szeretne a helyembe lenni…Hány ezren irigyelhetnek
és én vagyok az a mázlista ,aki ebbe az egészbe belecsöppenhetett és akinek itt
van Harry….hiszen ő egy csodálatos ember!Nem is kívánhatnék magamnak jobbat
,egyszerűen tökéletes belül és kívül is.Hihetetlen nagy mázlista vagyok…mivel
éppen hazafelé tartunk Holmes Chapelből Harry még mindig itt ül mellettem…kérte
,hogy írjam le ezért leírom: Szerinte ő a szerencsés ,hogy vagyok neki és én
vagyok csodálatos és tökéletes.Ő nem érzi magát sem csodálatosnak sem
tökéletesnek ,így nem hisz nekem ,de majd elhitetem vele J. Nade visszatérek a
történet meséléséhez:
A One Direction érkezése után Harry nagyszülei léptek be.Még
sosem láttam őket ,de mivel ők voltak csak idősek ezért ,rögtön tudtam ,hogy
kik ők.Harry karon ragadott és eléjük vezetett.
-Sziasztok.-köszönt Hazza.
-Csókolom.-köszöntem mosolyogva.
-Szia te csírkefogó!-mosolygot Harryre a nagymamája és
felnyújtózva meghúzogatta Hazza arcát.Harry mosolyogva tűrte ,majd nyomott két
puszit a nagymamája arcára.-Ő a barátnőd ,igaz?-mutatott rám a nagyija.
-Igen!-mosolygott Harry büszkén ,miközben átkarolta a
derekam é közel húzott magához.
-Szép kislány.-mondta Harry nagyija én pedig csak
mosolyogtam ,a „kislány” kifejezésen.-Egyébként szia ,kincsem!-köszönt nekem is
Hazza mamája olyan nagyszülős módon és nagyon barátságosan.
-Csókolom.-köszöntem még egyszer.
Még Harry nagypapáját is megismertem ,majd kicsit
elbeszélgettünk Harry nagyszüleivel közösen ,de jött Anne tesója és a férje
,így Harry bocsánatot kért a nagyszüleitől ,majd újból megragadott és odahúzott
bemutatni.
Egyébként Anne testvére is nagyon aranyos.Meglepően
hasonlítanak.Le sem tagadhatnák ,hogy testvérek.Nagyon színpatikus nő és nagyon
kedves is ,akárcsak Anne.A férje is nagyon jó fej volt ,így örültem ,hogy őket
is megismerhettem és ,hogy nekik is jó a véleményük rólam.
A következő pillanatban Lux is megjelent a
szüleivel.Hozzájuk is odamentünk köszönni.
-Sziasztok!-köszönt Lou mosolyogva.
-Jól nézel ki Bella.-mondta Lou és ez tőle tényleg dicséret
,mivel ért a divathoz.-És Harry a hajad még mindig jól áll.-dícsérte meg Louise
gyakorlatilag a saját munkáját.
-Helli!-nézett Harryre Lux és már nyújtotta is a pici karját
Harrynek ,aki nagyon boldogan vette át a keresztlányát.-Bella!-mosolygott rám
is Lux ,én pedig nyomtam egy nagy puszit a homlokára ,amitől mosolyogni
kezdett.
-Vigyáznátok Luxra?-kérdezte Louise.-Üdvözölnöm kéne az
anyukádékat és átadni nekik az ajándékunkat ,Harry.
-Vigyázunk!-mondtam mosolyogva.
-Köszi ,drágák vagytok!-mondta Lou és otthagyta nekünk
Luxot.
Harryvel és Luxxal a kanapéhoz sétáltunk és ott babáztunk.
Mindig nagyon élvezem ,ha Luxxal vagyunk.Olyan édes baba.És egyébként imádom
nézni ,ahogyan Harry játszik vele és olyan boldogsággal tölt el nézni azt
,ahogyan törődik vele és ahogyan viselkedik.Hihetetlenül jól bánik a gyerekekkel.(Mivel
Harry megint közbeszólt mellőlem ezért zárójelbe beleírom amit ő tenne még
hozzá: „Te is jól bánsz Luxxal és ugyanígy érzek ,amikor a kicsi Luxot a
kezedben látom.Imádom azt a kislányt.A világ legjobb keresztlánya!Ja és ne
fényezz ennyire ,azért nem vagyok tökéletes J!”)
Egy jó ideje játszottunk már a kis Luxxal amikor Anne jött
oda hozzánk ,hogy menjünk enni.Már az összes vendég egy óriási asztal körül
ült.Mindenki mosolyogva nézte ,ahogyan Luxxal a karjaimba ,Harryvel az
oldalamon léptünk oda hozzájuk.Luxot odaadtam Lou-nak ,majd Harryvel mi is
helyet foglaltunk a két kimarad helyen az asztalnál.
-Neked foglaltam a helyet!-mosolygott rám Niall.
-Köszi ,Nialler!-válaszoltam mosolyogva és leültem.
Harry Louis és közém ült le.
Mindenki autómatikusan beszélgetni kezdett ,amíg az asztalfő
helyén álló Robin ,meg nem kocogtatta a poharát ,figyelemkérően.Mikor mindenki
elhallgatott belekezdett a mondanivalójába:
-Bár mindenki tudja miért is vagyunk most itt ,azért én
mégis szólni szeretnék pár szót.-kezdte Robin ,majd Anne-re nézett.-Anne és én
már nagyon rég óta együtt vagyunk.Úgy érzem ő életem szerelme és többé nem
elégszem meg azzal ,hogy csak az élettársa vagyok.Szeretetemet szeretném még
jobban kifejezni ,ezért itt mindnyájatok előtt szeretnék tőle valamit
megkérdezni: Anne, lennél a feleségem míg a halál el nem választ?-fejezte be
Robin a beszédét ,majd előhúzott egy kis bársony dobozkát és kinyitotta Anne
előtt.
Bár mindenki tudta ,hogy a nap lényege kettejük eljegyzése
,mégsem számított senki ilyen szép beszédre.A legtöbben meghatottan mosolyogtak
Annere és Robinra.Nekem még majdnem egy könnycseppem is kicsordult ,de ahogy
körülnéztem láttam ,hogy nem csak nekem.Anyu ,Louise ,Anne testvére és még Anne
szemében is ott csillogtak a meghatódás könnyei.
Mindenki egy emberként nézett Annere ,aki örömkönnyek
közepette bólintott és amint hang is jött ki a torkán ,kimondta az igent.Robin
felhúzta Anne ujjára a gyűrűt ,majd mindketten leültek.Még mindig meg volt
hatódva az egész asztal ,de egyszerre mindenki tapsolni kezdett ,majd mindenki
gratulált nekik.Az egész pillanat meseszép volt.
Harryre néztem ,aki szintén a meghatódottságtól csak
mosolyogni tudott.Láttam rajta ,hogy nagyon boldog ,amiért az anyukája ragyog a
boldogságtól.
-Hozom az előételeket!-állt volna fel Anne az asztaltó
miközben megtörölte az örömtől könnyes szemeit ,de Gemma gyorsan felpattant és
gyengéden visszaültette anyukáját.
-Bella ,segítenél?-nézett rám Gemma és a konyha felé intett.
Azonnal felpattantam és Gemmával együtt eltűntünk a
konyhában.Igazából ez tökéletes megoldás volt.Végtére is az ünnepelt ne
ugráljon a vendégeknek.Mi Gemmával pont nagyon szívesen megtettünk mindent.
Kivittük az előételt ,majd leültünk mi is enni.Ugyanígy
voltunk a többi fogással is.Miközben ettünk természetesen nem volt csend ,az
egész asztal zengett mindenki beszélgetésétől.Gemma újra hívott a
konyhába.Amikor be értünk a hűtőből egy órisási doboz húzott elő.
-Van egy meglepetés anyunak.-mondta féloldalas mosollyal
,mint amilyet az öccse szokott villantani.
-Csak nem egy torta?-kezdtem találgatni a doboz alapján.
-De bizony!-mosolygott Gemma ,miközben a torta dobozát bontogatta az asztalnál.-Anya
mégcsak nem is sejti.-kuncogott.-Robin rendelte neki.
És ekkor a doboz szétnyílt és a szemünk elé tárult egy
gyönyörűséges piros marcipánrózsákkal díszített szív alakú torta.
-Ez gyönyörű!-ámuldoztam.
-Szerintem is!Anya nagyon meg fog lepődni.-mosolygott Gemma.
-Az biztos!-értettem egyet.
-Segíts ráhelyezni egy tálcára ,kérlek!-utasított Gemma.
Ketten szép óvatosan rátettük a tortát a tálcára ,majd
megfogtuk a tálca két széllét és óvatosan kisétáltunk a konyhából.Aki meglátta
a tortát tátva maradt a szája.Anne is megfordult és valóban nagyon meglepődött.
-Milyen gyönyörű!-mondta újra meghatódva.
-Az én meglepetésem!-mosolygott rá Robin.
-Köszönöm ,édesem!-válaszolta Anne.
-Nagyon szívesen!Akkor ideje felvágni!
-Vágjuk együtt!-javasolta Anne.
Így hát mindketten megfogták a nagy kést és felvágták a
gyönyörű tortát.A torta egyébként nagyon finom volt.Éppen olyan finom ,mint
amilyen szép.
A tortázás után még süteményeket hoztunk a konyhából ,majd
következhetett az eljegyzési ajándékozás.Mindenki átadta az ajándékait Annenek
és Robinnak.
Ezután megint elkezdődött a beszélgetés ,de Anne úgy érezte
beszédet kell mondania ,így miután megkapta a kellő csenget felállt és
belekezdett a saját beszédébe.
-Köszönöm mindnyájatoknak ,hogy eljöttetek az eljegyzésünket
megünnepelni.Nagyon sokat jelent számomra ,hogy a hozzám közel állókkal
ünnepelhetem ezt a szép napot.És köszönöm mindenkinek a rengeteg ajándékot ,bár
igazából a puszta jelenlétetek is elég lett volna nekem.Továbbá köszönöm
Robinnak az egész napot ,mely még számomra is sok meglepetést
tartogatott.Bátran kimondhatom ,hogy ez életem egyik legboldogabb napja.Szóval köszönök
mindent!
Mindenki megtapsolta Annet is a szép beszéd miatt.
Ezután még folytatódtak a beszélgetések és mindenki pezsgőt
vagy bort szürcsölgetett.Lux ismét hozzánk került ,aminek nagyon örültem ,mert
imádom a kislányt.Viszont egy ilyen pici lánynak egy ekkora felhajtás már
kicsit sok ,így ekkorra már kellőképpen elfáradt.Egy kis játék után mosolyogva
aludt el Harry karjaiban.
-De édes kislány.-jött oda hozzánk Harry nagyija.
-A keresztlányom ,emlékszel?-kérdezte Harry a mamáját
emlékeztetés képpen.
-Ó tényleg.Imádnivaló!És szépen bántok vele
,mindketten.-dícsért meg minket.
-Köszönjük.-mosolyogtam.
-Kevés veletek egykorút láttam aki ennyire értett volna a
kisgyerekekhez.-mosolygott.-Büszke vagyok ,hogy az én unokám is
ilyen.-simogatta meg Harry vállát.
Még beszélgettünk Harry nagyijával és még mindenki mással is
,de az idő gyorsan repült és nyolc óra után minden vendég elkezdett
hazamenni.Mindenkitől búcsúztunk és a végén csak nyolcan maradtunk.Az én
családom négy fővel és Harry családja négy fővel.
Segítettünk Annenek kicsit összekapni a házat ,majd mivel
kifáradtunk ,mindenki csak az alvásra tudott gondolni.Anyuék bár felajánlották
,hogy nem akarnak zavarni és megszállhatnak egy közeli hotelben ,Anne
ragaszkodott hozzá ,hogy mindannyian itt maradjunk ,mivel már a család része
vagyunk.Így végül anyu és apu megkapták a vendégszobát ,Gemma vendégül látta Lizzyt
,mi pedig Hazzával a régi szobáját kaptuk.
Harryvel közösen zuhanyoztunk ,mert gyorsabban akartunk
végezni ,hogy aludni mehessünk ,majd tíz óra körül bevetettük magunkat Harry
ágyába és szorosan összebújtunk.
-Még sosem aludtam itt a szobádban.-szólaltam meg.
-Pedig egyeltalán nem különleges.-mondta Harry egyszerűen.
-Pedig szerintem klassz.-mosolyogtam.-Ez az első saját
szobád ,a gyerekkori szobád még szép ,hogy különleges.-mondtam csodálkozva.
-Igaz.Elég nosztalgikus hangulatú.-vallotta be végül.
-Végülis 16 évig volt a szobád.
-Igen.Itt néztem előtte minden évben az X-faktort és itt
döntöttem el ,hogy én is akarok menni.-jött elő az egyik legnagyobb
nosztalgikus emléke ,ami ehhez a szobához fűzte.
-Ráadásul itt tanultál minden nap a sulira ,amíg még jártál
iskolába.-mondtam kicsit irigykedve ,mivel én még mindig iskolába járok.
-Ne is mondd!-nevetett fel.-Sosem szerettem tanulni.
Még jó ideig beszélgettünk ilyen nosztalgikus hangulatban
,de egy idő után éreztük ,hogy mindketten fáradtak vagyunk ,így inkább ’jó
éjt!’ kívántunk egymásnak és elaldtunk.
Halvány napsütésre ébredtem fel Harry ágyában ,Harry
mellett.Felnéztem a falon lógó órára és csodálkozva vettem észre ,hogy már 10
óra is elmúlt.Felemeltem kissé a fejem ,hogy megnézzem Harry ébren van-e.Már
ébren volt.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolygott ,majd nyomott egy óriási
puszit a homlokomra.
-Jó reggelt!-bújtam hozzá még szorosabban.
-Egész szépnek tűnik az idő március első napjaihoz
képest.Mit csinálnunk ma?-kérdezte.
-Bármit amihez kedved van.-feleltem.
-Túl sok időnk igazából nincs ,mivel a szüleid legkésőbb
négy órakor indulni akarnak ,mivel holnap neked és Lizzynek iskola van ,apukád
pedig dolgozni megy.-gondolkodott.
-Akkor mi lenne ha csak egyet sétálnánk?-kérdeztem.
-És meghívlak a kedvenc cukrázdámba még egyszer ,de most
valamilyen sütire.-ötletelt.
-Benne vagyok.-mosolyogtam.
-Találkozhatnánk kis időre Ryannel is.-jutott eszébe
Harrynek régi jó barátja.
-És mi lenne ha Barbie girl-t is számításba
vennénk?-kérdeztem fintorogva felidézve a kellemetlen emléket.
-Féltékeny!-vágta hozzám.
-Csak viccelek.-mosolyogtam rá.
-Akkor jó lesz ez a program?
-Persze!Barbie lányt leszámítva.-néztem rá.
-Én is úgy gondoltam.-nevetett.
-Akkor ki az ágyból!-mondtam ,majd lerántottam magunkról a
takarót.
Mindketten felkeltünk és a konyha felé mentünk valami
reggeli után nézni.Már mindenki ébren volt.A szüleink a nappaliban beszélgettek
és elég jókedvűek voltak.Elég sokat nevettek.Köszöntöttük őket ,majd a konyhába
mentünk.Harryvel sütöttünk magunknak tükörtojást és miután reggeliztünk
,visszamentünk Hazza szobájába felöltözni.
Tizenegy óra körül végre elkészültünk és elmentünk sétálni.Hosszasan
sétálgattunk.Harry most is rengeteget mesélt a gyerekkoráról ,amit itt
töltött.A sok régi emlékről ,amiket nagyon jó volt hallgatni.Séta közben Harryt
többször is megszólították a régi ismerősei ,akik nagyon örültek ,hogy újra
láthatják.Viszont rengeteg rajongó is odajött hozzánk.Harry rengeteg
autógrammot osztott ki ,de volt néhány óriási rajongó ,akik még tőlem is kértek
aláírást ,mint Harry barátnőjétől.Nagyon édesek voltak.A rajongók csináltattak
képet Harryvel ,de csináltak képeket rólunk is.
Ez a kép például a cukrászdában készült.Miután Harry
meghívott egy sütire ,Harry felhívta Ryant ,aki éppen otthon volt ,így őt is
meglátogattuk.Elsétáltunk a házukig ,majd Ryan behívott minket.
-Hogy van az én régi haverom?-mosolyogtt Harryre miután
leültünk a nappalijában ,majd rám
nézett.-És te gyönyörűségem?
Így kezdődött a beszélgetés Ryannal.Még mindig eszméletlenül
aranyos srác.Harryvel szokás szerint mindenbe beavatták egymást ,amiről
lemaradtak ,én pedig nagyon szívesen hallgattam a beszélgetést ,bár kevésszer
tudtam csak én is beleszólni.
Csak úgy repült az idő.Annyira belemélyedtünk a
beszélgetésbe ,hogy teljesen elfeledkeztünk az időről.Már majdnem három óra
volt ,amikor észbe kaptunk ,így hát el kellett búcsúznunk Ryantől és Harryvel
szinte futó tempóban indultunk vissza Anneékhez.
Anyuék nem igazán örültek a késésünknek ,de sikerült
megbeszélni ,hogy ne négykor hanem inkább ötkor induljunk.Mivel Harryvel már
elég éhesek voltunk mivel még nem ebédeltünk a konyhába mentünk ,ahol
megmelegítettük az ebédünket.
Miután ebédeltünk csatlakoztunk a többiekhez ,így nagy
családi beszélgetést tartottunk.Egészen öt óráig az egész nagy család
beszélgetett ,mert bár a két család nincs hivatalosan összekötve ,mint ahogy
össze lehetne kötni ,ha esetleg Harryvel összeházasodnánk ,de mégis úgy érezzük
,hogy összetartozunk.Mindenki számíthat a másikra és mindenki kedvel
mindenkit.Szüleink is nagyon jól összeismerkedtek és örülnek ,hogy barátilag is
így egymásra találtak.Nem is kívánhatnék ennél jobbat.Minden tökéletes.
Viszont az öt óra ilyen családi hangulatban gyorsan
elérkezett és nekünk tényleg indulnunk kellett.Hosszas búcsút vettünk Annetől
,Robintól és Gemmától ,majd mindannyian beszálltunk a kocsiba és elindultunk
Holmes Chapelből vissza Londonba.
És itt vagyunk most.Még mindig a kocsiban ülök ,mint amikor
a naplóírást elkezdtem.Harry mellett ,aki előbb szundított el ,fejét a vállamra
hajtva.Mivel félúton megálltunk majdnem egy órára ,ezért mostmár kilenc óra is
elmúlt.Az autópályán még mindig nagy a forgalom ,közelítünk Londonhoz.Úgy érzem
minden elmaradt dolgot leírtam ,így hát egy rövid összefoglalás után én is
pihenhetek.
Február 26.(hétfő):
Hétfő és nincs suli 5/5* a suli gyakrabban is szervezhetne
kirándulást ,amin nem kötelező részt venni.
Ébredés 5/5* Harry mellett mindig jó még ha úgy ráznak fel
is.
Lejlától való búcsúzás 5/1 mindenki nagyon szomorú ,nem
akartam ,hogy elmenjen.
Délután Harryvel 5/5* megmentette a napot.
Február 27.(kedd):
Sulis ébresztés 5/1 Minek suliba olyan korán menni?
Ötlet 5/5* Nagyon jól jött.Harryvel jobb volt a nap mint a
suliban.
Anyuék 5/2 Nem szeretek nekik hazudni ,kicsit rosszul érzem
magam emiatt ,de örülök ,hogy bevették.
Lauren 5/5* igazán ismer és még a kis trükkömön is átlátott.
Sulimentes nap 5/5* Harryvel tökéletesen töltöttük el.
Március 2.(szombat):
Korai kelés 5/4 Nem szeretek korán kelni ,de mivel Holmes
Chapelről volt szó ,megérte.
Lizzy 5/5 Olyan aranyos Harryvel.
Utazás 5/5 Gyorsan eltelt a jó társaságban.
Anne ,Robin és Gemma 5/5* Még mindig imádom őket.
Az eljegyzési ebéd 5/5* Tökéletes volt.
Meglepetések 5/5* Szépek ,voltak és igazán meghatók.
Vendégek 5/5* Mindenki nagyon rendes volt.
Lux 5/5* Imádom a kislányt.
Pakolás 5/3 Fárasztó volt ,de sok kéz gyorsan végzett.
Harryvel nosztalágiázás 5/5* Imádom!
Március 3.(vasárnap):
Hosszú alvás 5/5* Jól kipihentük magunkat.
Közös reggeli 5/5* Finomat készítettünk.
Séta 5/5* Tökéletes volt.
Rajongók 5/5* Aranyosak.
Süti 5/5* Nagyon finom volt a süti a cukrászdában.Már értem
Hazza miért dicsérte a sütijüket annyira.
Ryan 5/5 Aranyos srác és nagyon jó barátja Harrynek.
Együtt a nagy család 5/5* Annyira jó érzéssel tölt el ezt
így leírni.
Hazaút 5/5* Jó volt!Végre tudtam naplót is írni.