20.A hazatérés

20.fejezet

A hazaérés

(január 6.)

Ma hamarabb ébredtem fel mint Harry és lassan végignéztem a hotelszobán ,amiben éppen feküdtem.Szép szoba volt ,de gondolataim hamar elterelődtek ,amint az alvó Harryre néztem.Akaratlanul is elmosolyodtam.Kisimítottam a göndör tincseit a homlokából ,majd végigsimítottam az arcán.Hirtelen képek ugrottak be a tegnap estétől.Csodálatos volt  ,mint minden pillanat amit vele tölthetek.Szép pillanatok …ahogy Harry haja a szemébe lóg én pedig két csók között kisöpröm megizzadt hajtincseit a szeméből.Ahogy gyengéden megfog és  átfordít ,ahogy gyengéden végigsímít a testemen ,ahogy az arcom a két keze közé fogja.Ahogy rám mosolyog ,vagy a végtelen gyengédség ahogy velem bánik.Csodálatos…nem tudok mást mondani csak ,hogy csodálatos.

Ilyen gondolatokkal ellepve ,boldogan mosolyogva ,helyeztem a fejem a mellkasára.Éreztem az illatát ,ami még mindig kábítóan hat rám.Jó mélyen meszívtam az illatát.Annyira jó volt…Hirtelen viszont egy kér simított végig  a hátamon.Harry felébredt!

-Jó reggelt ,édesem.-hallottam a rekedtes ,reggeli hangját.A szívem rögtön megdobbant.

-Jó reggelt ,édes.-köszöntem én is ,majd felnéztem rá mosolyogva.

Harry megmozdította a fejét és tudtam mit akart.Közelebb hajoltam és hagytam ,hogy megcsókoljon.Imádom az ilyen reggeli csókjainkat.Többször megcsókolt még ezek után ,majd egyik csókunk után megszólalt:

-Lassan mennünk kéne ,mert a szüleid így is halálra aggódják magukat ,hogy nem tudják hol vagyunk.

-Igazad van.-mondtam ,de nem akartam felkelni mellőle…olyan szép és nyugodt pillanatok voltak ezek.

-És hol reggelizzünk?-kérdezte.

-Mindegy.Mik a lehetőségek?-mosolyogtam rá.

-Háát…reggelizhetünk itt a hotelben is ,de beugorhatunk egy Starbucks-ba is reggelizni.

-Menjünk Starbucks-ba.-mosolyogtam izgatottan.

-Oké.-mosolygott vissza.

Ezek után kis idő fetrengés után felkeltünk és felöltöztünk.Miután miden cuccunkat összeszedtük lemetnünk a recepcióra és leadtuk a kulcsunkat ,majd Harry kifizette a számlát és mehettünk is.A kocsiba beülve azonnal elindultunk és kis keresgetés után találtunk is egy egész nagy Starbucks-ot.Leparkoltunk és bementünk.

Bent az eladólányok tekintete rögtön megakadt Harryn és miután mindenki kapott aláírást és közös képet ,készen álltak ,hogy különleges módon kiszolgáljanak minket.

Az egyik lány odajött az asztalhoz ahova leültünk.

-Mit szeretnétek?-mosolygozz.

-Mit kérsz ,édesem?-kérdezte édes hangon ,a kiszolgáló csaj meg majdnem felrobbant az „édesem” szó hallattán ,ahogy Harry nekem mondta ilyen hangon.

-Hümm…nézzük csak….kérek egy Szendvicset ,baconnel ,sajttal és salátával ,egy Áfonyás sajttortát és  Caramell Frappucino-t.-mosolyogtam a lapból felnézve ,majd miután Harryvel összenéztünk átcsusszant a szemem ,a pincérlányra aki „szép” pillantásokkal lepett meg….nem baj!Már megszoktam ,hogy a lányok ellensége vagyok ,mert a világ legjóképűbb pasija az enyém.

-Én ugyanazt kérem mint Bella ,csak én inkább Coffee Frappucino-t kérek mellé ,jah és a szendvicsből nekem jöhet kettő is.-mosolygott fel a pincér lányra.

-Rendben.Rögtön hozom.-erőltetett egy mosolyt elvörösödött arcára és azzal elillant.

Valóban kis idő után visszatért ,majd lerakta a rendelt dolgokat elénk.Harry kifizette neki és borra valót is adott ,a lány pedig majdnem elolvadt…Nincs egyedül…Én is mindig elolvadok…ki tudna ellenálnni Harrynek….szerintem senki.

-Jó étvágyat!-mosolygott a csaj ,majd lassú léptekkel elment az asztalunktól.

-Jó étvágyat ,édes.-mosolygott rám Hazza ,majd felemelte a szendvicsét és beleharapott.

-Jó étvágyat.-mosolyogtam vissza ,majd én is beleharaptam a szenyámba.

-Nem is zavart a csaj viselkedése?-kérdezte Harry féloldalas ,gyanakvó vigyorral.

-Már megszoktam ,hogy minden lány így viselkedik veled és flörtöl.-mondtam.

-Észre sem vettem ,hogy flörtöl.-nevetett fel Hazz.

-Hogyhogy nem tűnt fel?-néztem felhúzott szemöldökkel.

-Rád figyeltem.-mondta romantikusan én meg majdnem elolvadtam.

-Akkor ,miért kérdezed ,hogy zavart-e a lány ,ha nem is figyeltél rá?

-Mert csupán a te arckifejezésedből gondoltam ,hogy mi van.-mosolygott.

-Miért?Milyen fejet vágtam?-ijedtem meg.

-Semmi különöset.Csak volt olyan rész amikor enyhén felhúztad a szemöldöködet.Meg egy-egy arckifejezés váltás.Nem olyan feltűnő ,de én észreveszem.-mosolygott elégedetten.

-Nem zavart ,csak az nem tetszett ,amikor „kedves” pillantásokat kaptam tőle.De már megszoktam.-nevettem fel.

-Ne érdekeljenek.-váltott aggódóra Harry.

-Nem érdekelnek.-mosolyogtam rá nyugtatóan.

-Biztos?Nem szeretném ,hogy miattuk érezd magad rosszul….-aggodalmaskodott tovább.

-Biztos.Nem érzem miattuk rosszul magam.-mosolyogtam ,majd nyomtam egy nyugtató puszit is az arcára.

Ezek után témát váltottunk és enni is elkezdtünk.A kaja és az innivaló is nagyon finom volt.Mondjuk igazi Starbucks minőség ,az meg sosem lehet rossz.Már majdnem végeztünk ,amikor óriási tömeg lepte el a Starbucks-ot…rajongó tömeg…Lehetetlennek tűnt a kijutás ,ám ekkor egy segítőkész eladó futott oda az asztalunkhoz.

-Gyertek!-szólt nekünk ,mi meg gondolkodás nélkül felpattantunk és futni kezdtünk az eladóval együtt a konyha részre ,oda ugyanis csak személyzet léphet be ,így biztonságban voltunk.Fél perc múlva az ételeink maradéka is visszakerült hozzánk.Mindkettőnk  áfonyás sajttortája és innivalója itt volt.

-Becsomagoljuk vagy elfogyasztjátok itt a konyhában?-kérdezte az eladó.

-A sütit megesszük ,az italokat viszont elvinnénk.-mondta Harry határozottan.

-Akkor átöntjük elvihető pohárba.Addig nyugodtan üljetek le és egyétek meg a sütiket.-mondta az eladó ,mi pedig így tettünk.

Egész gyorsan végeztünk ,majd megfogtuk a poharainkat.

-Hogyan tudunk kijutni innen?-kérdezte Harry.

-A hátsó ajtóról nagyon kevesen tudnak ,mert csak személyzeti ,így ott ki tudtok surranni ,de gyorsaknak kell lennetek…-kezdte az eladó.

-Akkor megpróbáljuk.-válaszoltam.

-Akkor gyertek.-mondta az eladó ,majd elindult.Mindketten követtük amíg egy ajtóhoz értünk.

-Na itt mehettek is ,de azt ajánlom ,hogy vegyetek fel napszemüveget az álcázás miatt.-molygott ránk.

-Köszönjük szépen!-mondtuk szinte egyszerre Harryvel.

Gyorsan előkerestem a napszemüvegemet és feltettem.

-Nekem nincs itt napszemüvegem….-mondta Harry ,pedig igazából elsősorban neki kellett volna.

-Itt az enyém.-jött oda mosolyogva a lány aki kiszolgált minket és aki „barátságos” pillanatokat vetett rám.

-Köszi.-mondta Harry ,majd megajándékozta egy észveszejtő mosollyal..Szerintem a csajnak simán megérte.

-Még egyszer köszönünk mindent.-szólt Harry ,majd mindketten kiléptünk a hátsó ajtón és elindultunk a parkoló felé.Féluton csupán két rajongóval találkoztunk ,akik amint felismerték Harryt kértek egy-egy autógrammot és megkértek minket ,hogy hadd fotózzanak le közösen.

Harry beleegyezett és le is kapta a napszemüvegét ,hogy ne legyen rajta a képen ,így elkészült a kép ,amit még aznap meglehetett tekinteni a neten:

Ezek után gyorsabb léptekkel indultunk a parkolóba tovább ,Harry pedig visszatette a napszemüveget a szemére.A starbucks nagy üvegablakai előtt szinte suhanva közlekedtünk ,hogy minél gyorsabban és minél kisebb feltűnéssel érjük el a kocsit.Sikerült is elérni ,de ekkor kinyílt a Srarbucks ajtaja és egyszerre sokan kezdtek kifelé özönleni…iszonyatosan jó látvány ez a sok rajongó és tudom ,hogy Harry is imádja őket.Többször is mondta ,hogy a rajongóit mindig is imádni fogja és élete végéig hálás lesz nekik amiért idáig juttatták őt.Viszont Harry igazán elfoglalt.Szeret találkozni a rajongóival ,de nem úgy ,hogy többszázan támadják le egyszerre.Egyszer azt is mondta ,hogy az egyik legnagyobb álma az lenne ,hogy minden egyes rajongóval válthasson pár mondatot és megköszönhesse a tőlük kapott szeretetet.

Ebből a merengésemből viszonylag gyorsan feleszméltem ,mert kezdett a rohanó ,sikító tömeg egyre ijesztőbb lenni…

-Ülj be.-mondta Harry kicsit türelmetlenül.

-jajj…oké.-válaszoltam még mindig kicsit merengve ,majd beültem.

A motor felbúgott és az autó indulásra készen volt ,de ekkor pár rajongó már elérte a kocsit.A kocsihoz nem jöttek annyira közel ,nehogy Harry elüsse őket ,de a sikítás és üvöltözés így is dobhártyaszaggató volt.Hogy van a rajongóknak ennyi hangjuk?Harry egy utolsó pillantást vetett rájuk.Féloldalas ellenálhatatlan mosolyra húzta a száját ,majd lehúzta az ablakot és kiüvöltötte ,hogy „Szeretlek titeket!” a rajongók meg mégnagyobb ovációba kezdtek.Harry visszahúzta az ablakot ,majd miután integetett a rajongóinak  elkezdett kitolatni a parkolóból ,majd elhajtottunk.

-Imádom őket.-mondta teljesen feldobódva.

-Tudom.-mosolyogtam rá.

-Kicsit sajnálom ,hogy nem tudtam velük több időt eltölteni…Mondjuk ha ilyen sokan vannak nehezen tudnék velük beszélgetni ,de azért sajnálom…

-Értem…de szerintem nekik már az is bőven elég volt ,hogy rájuk mosolyogtál…arról nem is beszélve ,hogy kikiáltottad nekik ,hogy szereted őket.-mosolyogtam ,míg Harry csak nevetett.

Ezek után más dolgokról is elkezdtünk beszélgetni miközben bele-bele ittunk a még megmaradt italunkba.Szinte észre sem vettem ,hogy milyen hamar elhagytuk Birmingham-et…Annyira jól elbeszélgettünk egyszerűen mindenről…seperc alatt újra Londonban voltunk.

-Hozzám menjünk vagy hozzátok?-kérdezte Hazz.

-Menjünk hozzánk ,mert anyáék tuti izgulnak miattunk ,de utána elmehetnénk egyet hozzád.

-Oké.-mondta ,majd rutinosan a mi utcánk felé haladt.

A házunk előtt a már-már szokásos helyén leparkolt Harry ,majd mindketten kiszálltunk és bementünk a házba.

-Sziasztok!-köszöntem amint beléptem.

-Sziasztok.-köszönt Harry is.

Kis idő múlva az előszoba ajtóban termett anya is.

-Oh…sziasztok!De jó ,hogy hazaértetek!Aggódtunk miattatok.-mondta anyu ,majd mindkettőnket köszöntött két-két puszival.

-Sziasztok.-társult apa is ,majd nyomott az arcomra két puszit ,Harryvel meg kezet rázott.

A köszöntések után mindenki bement az ebédlővel ugyanis anya gyros tállal várt minket.Leültünk enni és közben családi beszélgetésbe kezdtünk.Elmondtuk anyáéknak ,hogy miért voltunk Holmes Chapelbe és azt is elmondtuk ,hogy előreláthatólag március 9.-én lesz a nagy eljegyzési party és ,hogy arra külön hivatalosak lesznek.Anya nagyon lázba jött a dologtól.

-És mikor lesz az esküvő?-kérdezte izgatottan.

-Még nincs pontos időpont ,de az eljegyzési ünnepségen minden kiderül.-válaszolt Harry.

-És már elkezdték szervezni az esküvöt?

-Már vannak tervek ,de még semmi nincs elrendezve.

-Értem.-mosolygott anya.-Biztos te leszel anyukád tanúja.

-Igen.Én leszek és nagyon örülök ,hogy anya engem választott.

-Én pedig koszorúslány leszek.-szálltak be a beszélgetésbe mosolyogva.

-Nem is tudtam ,hogy ilyen jó viszonyba vagytok Harry anyukájával.-csodálkozott anya.

-Pedig nagyon jól kijövünk.Gemmával együtt leszek koszorúslány.-mondtam virulva.

-Tényleg!Mikor ismerhetjük meg a szüleidet ,Harry?-kérdezte apa ,beszállva a beszélgetésbe.

-Bármikor.-vágta rá Harry.-De én úgy gondoltam ,hogy az eljegyzési buli előtti napon elmehetnénk Holmes Chapelbe és megismerkedhetnétek egymással.

-Tökéletes lenne.-értett egyet anya is.

-Egyetek ,gyerekek.-mondta apa utalva arra ,hogy közben a kajánk is fogyhatna.Így elkezdtünk megint enni.

-Már nem is igazán gyerekek…-mondta anya „bölcsen”-Már igenis felnőttek.Lassan már nekik lesznek gyerekeik.

Harryvel összenéztünk és nem tudtunk erre mit mondani.

-Valóban.-értett egyet apa is és ő is merengeni kezdett.-El is tudom képzelni ,hogy itt a kis unokák szaladgáljanak…

Harryvel újra összenéztünk ,majd végignkéztünk a merengő szüleimen és majdnem nevetni kezdtünk.

-De apa…én mégcsak 18 éves leszek.-mondtam mosolyogva.

-Az lehet ,de nyilván ti is szeretnétek közös gyereket a közeljövőben.-nézett ránk.-Vagy nem gondoljátok olyan komolyan ezt a kapcsolatot?

-De.Nagyon komolyan gondoljuk…illetve én mindenképp.-vágta rá Harry ,amilyen gyorsan csak lehetett.-És igen.Szeretnénk közös gyereket ,de úgy érzem még nincs itt az ideje.

És ezzel a négy mondattal tökéletesen lereagálta anyuék furcsa beszélgetését.Kicsit érdekes pillanatok voltak ezek…nem tudtam mire vélni a szüleim viselkedését ,de mindegy.Inkább befejeztem az evést.

-Elmehetnénk Harryhez?-kérdeztem anyuéktól miután megettünk mindent.

-Persze ,de holnap neked iskola…vagy időben haza kéne gyere vagy holnap Harrytől mész iskolába.

Ilyenkor hálás vagyok az égnek ,hogy ilyen engedékeny szüleim vannak.Sosem hittem volna ,hogy valaha ilyen engedékenyek lesznek…Nem sok szülő engedi meg a lányának ,hogy a barátjánál aludjon.Mondjuk ez a mi esetünkben más.Amúgy is sokat vagyunk együtt.Anyáék pedig teljes mértékben megbíznak bennem és Harryben is.Nagyon örülök ,hogy ez így van.

-Nem tudom még hogy legyen…-gondolkoztam el.-Szerintem viszek ruhákat is és suli táskát ,aztán majd eldöntöm ,hogy hazajövök vagy nem…A kocsi úgyis elbírja a cuccom…Nem kell hosszasan cipelnem.

-Rendben kicsim ,de ha Harrynél maradnál telefonálj ,jó?-kérdezte anyu.

-Mindenképp.-mosolyogtam ,majd felkeltem az asztaltól és megköszöntem a kaját.Harry is így tett ,így ezután mindketten felmentünk az emeletre.

A szobámban én rögtön pakolni kezdtem ,Harry pedig addig ledőlt az ágyamra.Miközben pakoltam ,megbeszéltük a kajálás furcsa részét…Harry szerint ez tök normális helyzet volt…hát nem tudom…szerintem inkább fura volt.

-Mehetünk ,édes.-szóltam neki miután mindent bepakoltam és az ágyam mellé léptem.

Harry felém nyújtotta a kezét.Gondoltam azt szeretné ,hogy felhúzzam ,ezért megragadtam a kezét ,de tévedtem ,mert azonnal lerántott maga mellé.Nagyon meglepődtem ,így meg sem szólaltam.

-Mondtam már ,hogy kényelmes az ágyad?-kuncogott mellettem.

-Nem ,de tudom.-mondtam mosolyogva.

-Kicsit még maradjunk itt.-javasolta én pedig beleegyeztem.Jó fél óráig fetrengtünk egymás mellett ölelkezve az ágyamon miközben felmondtam a történelem anyagot Harrynek ,mivel megkértem ,hogy hadd mondjam fel mert másnap nagydolgozatot írok belőle.Törelmesen végighallgatta ,sőt egy-egy résznél még ki is egészített.Fogalmam sem volt arról ,hogy még  a történelemhez is ennyire ért.Ezek után felmondtam neki a francia fogalmazásomat és ennyi kellett ,hogy Harry belelendüljön ,ugyanis folyékonyan beszél franciául.Miután felmondtam a fogalmazásomat ,franciául kezdte értékelni és kijelentette ,hogy egy darabig csak franciául fog hozzám beszélni.Mondtam ,hogy nem bánom ,így mindenféléről beszéltünk franciául.

-Egész jó vagy.-szólalt meg egy idő után újra angolul.

-Köszi.-mosolyogtam rá.-De te sem vagy semmi…Nem tudtam ,hogy ennyire nagyon jól beszélsz franciául.Tudtam ,hogy beszéled a nyelvet ,de nem tudtam ,hogy ilyen szinten.

-Szeretem a nyelveket.-mosolygott őszintén.-Főleg a franciát…amúgy is az egyik kedvenc helyem Párizs.

-Mindig is szerettem volna oda eljutni egyszer.-mondtam álmodozva.

-Egyszer mindenképp elviszlek Párizsba.De most csak a saját házamig viszlek.-mondta azzal felkelt mellőlem és felemelt az ágyamról.

-Mehetünk hercegnőm?-kérdezte.

-Igen hercegem.-válaszoltam.

Azzal elindult velem együtt ,de az ajtó előtt megkértem ,hogy tegyen le ,mert a cuccaimat is vinnem kell.Így hát letett én meg felvettem a cuccaimat és kiléptünk a szobámból.

-Sziasztok!Elmentünk.-szóltam be a nappaliba anyuéknak.

-Sziasztok.-köszöntek anyuék nekünk.

Sziasztok.-köszönt Harry is ,így már mindenki köszönt és leléphettünk.

Felöltöztünk és kimentünk a téli hidegbe.A hideg miatt gyors léptekkel haladtunk a kocsi felé.Harry szokás szerint kinyitotta nekem az ajtó és miután beültem ,be is csukta nekem ,majd ő is beszállt.

Hamar odaértünk és beálltunk a garázsba.Bementünk a házba és az előszobában levetettük a kabátunkat és cipőnket.

-És akkor most mint csináljunk?-kérdeztem.

-Amit csak szeretnél….nézhetünk akár TV-t is.Úgy tudom ma megy az Éhezők viadala valamelyik csatornán.

-Imádom azt a filmet.

-Én is.Az egyik kedvencem.-mosolygott.

-Akkor nézzük meg.

-Rendben.-mondta ,majd mindketten a nappali felé tartottunk ,ahol kényelmesen elhelyezkedtünk és megkerestük a csatornát amin az éhezők viadala kezdődött.

Végignéztük a filmet és sokadszorra is imádom.

-Szerintem haza kéne mennem.-mondtam miután vége lett a filmnek és Harryvel szembe álltam.

-Ne hagyj egyedül ,édes.-mondta olyan hangon aminek nem lehet ellenállni ,de ,hogy még jobban meggyőzzön megragadta a karom és magához húzott.Így vele szembe ráültem.Ahogy leültem megcsókolt és hosszasan csókolt tovább.

-Nem gondoltad meg magad?-nézett rám a féloldalas mosolyával.

-De.Nem szeretnék hazamenni.-mondtam és most én csókoltam meg.

Hosszasan csókolóztunk a kanapén ,majd hirtelen megszólalt a telefonom.Félbeszakítottam a csókunk és előhúztam a telefonom a zsebemből.

-Anya hív….úúú…fel kellett volna hívnom…-kerekedtek el a szemeim.

-Vedd fel!-utasított Hazza.

-Úúú ,szia anya!-köszöntem.

-Szia.Ideje lenne hazajönnöd.-szólt bele anyu.

-Meggondoltam magam.Itt maradok!

-Jó ,rendben.Hívhattál volna már.-egyezett bele.

-Tudom…bocsánat!

-Nem baj.Holnap találkozunk.Érezzétek jól magatokat!Jó éjt!

-Nektek is anyu.Puszi.-köszöntem el azzal letettem.

-Folytathatjuk amit elkezdtünk.-mosolyogtam Harryre ,majd megcsókoltam.

Ismét hosszasan csókolóztunk.A TV még ment a háttérben és valószínüleg már új film kezdődött.Egyik csókunk után a homlokomat az övének támasztottam.Mindketten mosolyogtunk ,de nem szóltunk semmit.Ekkor meghallottam egy ismerős mondatot.Hátrapillantottam és a TV-ben éppen a „Bérgyilkosék” ment ,Ashton Kutcherrel…imádom azt a színészt és imádom ezt a filmet.

-Bérgyilkosék!-mondtam Harrynek.

-Ja ,láttam már ezt a filmet!-válaszolt.

-Én is ,de imádom!Az egyik kedvenc színészem Ashton Kutcher!

-Akkor nézzük meg.-javasolta Harry ,így lemásztam róla és letelepedtem mellé a kanapéra és a mellkasára helyeztem a fejem.Így kezdtük el nézni a filmet.Az egyik reklám közben vacsoráztunk is a kanapénál ,majd beszélgetés közben tovább néztük.Az utolsó emlékem ,hogy nézzük a TV-t ,a film a vége felé járt  és a fejem megint Harry mellkasán van…majd elaludtam.

Utazás 5/5 -szeretek utazni ,Harryvel együtt meg még jobb.

Starbucks 5/5* -imádom

Otthon 5/5 –minden jó volt.

Harrynél 5/5* -imádok itt lenni és még jobban imádok vele lenni.

Esti filmek 5/5* -mindkettő a kedvenceim közé tartozik.