8.Együtt

Sziasztok.! :) Remélem tetszeni fog az új rész is.! Remélem sokan fogjátok olvasni.!Én szeretettel írtam! ;) Ha rosszul sikerült nyugodtan írjátok meg kommentbe ,de ha tetszett is szívesen fogadok kommenteket. :) Sajnos most csütörtökig nem tudok írni pedig akartam...csak táborban leszek. De ígérem csütörtökön vagy pénteken hozom az új részt ,remélhetőleg.!Jó olvasást :)

8.fejezet

Együtt :)

(december 22.)

Ma reggel a szokásos időben keltem fel ,emrt ugyebár ma van az utolsó "sulinap" Karácsony előtt ,bár ez már nem sulinap hanem csak első 3 óra aminn bármit csinálhatunk és egy ünnepség.Az ünnepség miatt felvettem az egyenruhám ,ami nem áll a legjobban ,de nem tudok mit tenni...muszály hordani ,de mázli ,hogy csak ünnepekkor kell felvennem és nem mindennap!Ez lenne az egyenruhánk:

Mivel tudtam ,hogy ma úgysem tanulunk kistáskába pakoltam és csak a szükséges dolgokat tettem bele   (telefon ,ellenőrző ,belépő kártya,a suliboxom kulcsa ,két toll ,tízórai).Lementem a konyhába és anyut találtam ott ,aki éppen végzett az omlett sütéssel. Ami a reggelink volt zöldségekkel.Apu pont akkor lépett be a konyhába ,amikor anyu mindenkinek feltálalta a reggelit.Apa kezébe a reggeli újság volt ,amit előszeretettel olvas reggelizés közben ,ám most letette elém.Miért tette le elém?Sosem olvasok újságot.Érthetetlenül néztem le magam elé az újságra.Ekkor a szemem nagyra kerekedett....én voltam a címlapon Harryvel.A kép tegnap készült ,amikor eljöttünk az étteremből. Elolvastam a címét:  "Egy tinilány álma valóra válik?"  Érdekesnek találtam ,főleg mert rólam szólt ,így gyorsan és izgatottan olvastam tovább ,hogy mit írtak rólam illetve rólunk.:
"Tegnap késő délután találtunk rá a két fiatalra ,London egyik legjobb étterméből kifelé jövet.Mint később kiderült a lány neve Isabella Carter ,aki családjával együtt nemrég költözött Londonba.Még nem tudjuk biztos forrásból ,hogy mi van Harry és Isabella között ,de a sok kíváncsi rajongó miatt igyekszünk minél többet kideríteni a kapcsolatukról.Egyébként Isabella egy teljesen hétköznapi lány ,így akár vehetjük úgy is ,hogy ő egy mázlista directioner ,aki feltünt a mi kis "szívtiprónknak" és számára beteljesülhet mindaz ,amiről sok rajongó csak álmodozik.A lány már így is többet kapott ,mint amit egy rajongók álmodni merhet ,hiszen nem csak szimplán eltöltött egy-két órát Styles-sal hanem ,még romantikus vacsorában és táncolásban is részesült.Sőt az egyik pincér elmondása  szerint a pár még csókokban is összeforrt a randi ideje alatt és Isabella egy nyakláncot is kapott ajándékban.A vacsora után történt dolgokról már sajnos nem tudunk sokat ,mivel miután Harry és Isabella beültek Harry autójába elhajtottak.Viszont egyik fotósunk követte  őket egy darabig és úgy véli ,hogy Harry London szélli lakását vették célul ,de erről nem tudunk pontosan nyilatkozni.Mindenesetre melyik lány nem szeretné ,hogy egy ilyen napot tölthessen el a bulvár kedvenc celebével?"
Miután elolvastam felpillantottam belőle és apa tekintetével találkozott az enyém.Aggódást véltem felfedezni a szemébe ,mert bár tudta ,hogy randiztam Harry Stylessal ,de a részletekbe nem volt még beavatva.Igazából még csak anyu volt beavatva ,mert tegnap este amikor hazaértem elmeséltem neki mindent.Viszont ,amint a történet végéhez értem már mentem is fürdöni és aludni ,mert ki voltam fáradva.
-Mi történt pontosan?-kérdezte végül apa.
-Elvitt vacsorázni , kaptam tőle egy limitált kiadású directioneres nyakláncot ,meg is csókolt és megmutatta a házát is ,majd hazahozott.-fogtam rövidre ,mert tudom hogy apa nem olyan ,aki szeretné a legkisebb részletet is hallani.
-És a házánál mit csináltatok?-kérdezte aggodalommal a hangjában.
-Megmutatta a szobákat és beszélgettünk.-mondta nyugtatóan.Mondjuk azt nem említettem ,hogy ott is megcsókolt párszor ,de most az volt a lényeg ,hogy apát megnyugtassam és higgye el ,hogy tudok magamra vigyázni és ,hogy Harry sem olyan ,aki egyből az ágyból vinne.
Látszólag apa megnyugodott és elkönyvelte ,hogy a lányának nem egy egyészakás "kalandban" volt része hanem  egy romantikus randiban ,ami teljesen normális.Ezek után apa vissza is vette volna az újságot ,ám ekkor Lizzy ért ki a konyhába és éppen lepillantott az újságra.Persze megakadt a szeme a képen és kivette apa kezéből az újságot.
-Aztaaa.!-mondta végül.-Ez tényleg te vagy ,Bella?
-Igen, én vagyok Lizzy.Ugye milyen hihetetlen?-kérdeztem nevtve.
-Hát igen.-ült le Lizzy az újsággal a kezében és olvasás közben enni kezdte az omlettjét.Amikor elolvasta felnézett és rámmosolygott.
-Megmutatod nekem a nyakláncod?-kérdezte izgatottan.
-Persze.-mondtam miközben a pizsim alól előhúztam a darabot.(Természetesen már hozzám nőtt hiszen Harrytől kaptam)
-Ez gyönyörű.-mondta és tátva maradt a szája.Azt hiszem tetszik neki :)
-Jó gyerekek ,egyetek gyorsan ,emrt elkéstek az iskolából.-mondta anyu és ekkor ránéztem a konyhában lévő órára és megilyedtem...8 perc múlva indulnunk kellett volna.Így hát gyorsan megettem az omlettemet és elszaladtam fogat mosni és sminkelni.(Megint csak a natúr sminkemet tettem fel ,azaz szájfény ,szemceruza ,szempillaspirál és minimális alapozó.)Még pont időben készültem el és a kabátomat begombolva ültem be a kocsiba ,de most megbeszéltem Lizzel ,hogy ő üljön csak előre ,mert Laurennel megbeszélnivalóm van ,így beültem hátulra.Lauren is csatlakozott kevesebb mint egy perc múlva.Nagyon izgatott volt.Nem tudom olvashatta-e az újságot vagy csak az arcomról olvassa le a történteket.Ahogy beült rámvigyorgott és mivel én is virultam elárultam magam.
-Szóval összejöttetek?-kérdezte ,bár a választ sejthette.
-Ühümm.-morogtam miközben elpirultam.
-Mesélj el mindent részletesen!-mondta szinte már parancsoló hangnemben.
-Rendben.Hát úgy volt ,hogy amikor jó sokára elkészültem a randira lementem a nappaliba ,de ekkor Harry már ott várt rám....-kezdtem bele a történetbe ,majd szép részletesen avattam be Laurent a randi történéseibe.Ám még csak ott tartottam a mesélésbe ,hogy kiléptünk az étteremből  ,de már a kocsival a sulihoz értünk.Elköszöntünk apától ,aki akaratlanul is végighallgatta a mesélésemet.Mint minden reggel megint hárman szálltunk ki a kocsiból és mint mindíg most is elköszöntünk Lizzytől aki az osztálytársaihoz ment ,mi pedig a saját osztályunkhoz ballagtunk közben pedig folytattam a mesélést Laurennek.Amikor odaértünk a csapathoz mindenki lelkesedve várta a sztorimat ,azaz ,hogy hogy sikerült a tegnap délutánom.Ám ahogy elkezdtem újramesélni a történetet Mike arrébb ment és Oli is követte.Lehet ,hogy őket nem érdekli....Áh mindegy...fiúk.!Aztán úgy döntöttem nem foglalkozok avval ,hogy ők vajon miért mentek el és részletesen elmondtam a randin történteket.Emily ,Amy ,Megan és Lauren is együtt örültek velem ,ami jól esett.Bár még nem is mondtam ,hogy az újságban is szerepelek.Ekkor olyan történt ami még sosem.Delila és követője Stella a társaságunkhoz ballagott.Delila enyhén dühösnek tűnt ,de nem értettem miért.
-Oh...lám-lám.Itt van a lelkes directioner akinek teljesülhet az álma...-kezdte a mondandóját köszönés nélkül.
-Nektek is sziasztok.-vágtam oda ,mert bár Stella nem szólt bele semmibe attól még ott volt.De erre csak egy szemforgatást kaptam.
-Látom nem csak kamuztál és tényleg Harryvel találkoztál.-mondta keserűen ,majd hozzám vágta az eddig kezében tartott újságát ,aminek borítóján ugyebár én és Harry voltunk.
-Igen jól látod.-mondtam egyre mérgesebben és egyben meglepetten.
-Nehogy azt hidd ,hogy meg tudod őt tartani.-mondta lesajnálóan.-Nem vagy te olyan különleges.
Ám erre semmit nem tudtam válaszolni ,de megfordult a fejemben ,hogy Harryt elveszthetem és ez akkora fájdalmat keltett bennem mintha a mellkasomra ült volna egy testesebb ember.Nagyon pocsékul éreztem magam.
-Egyszer úgyis elhagy.-nevetett Delila-Nem vagy te egyéb ,mint egy , a sok rajongó közül.
Még pocsékabbul éreztem magam.Vajon miért bánt ő engem?Mindenesetre fájt amiket mondott.
-Mit tudsz te róla?Vagy akár rólam?-kéreztem a könnyimmel küzködve szinte üvöltve a dühtől.
-Hah...az nem rád tartozik.-mondta gonoszan ,majd elsétált csatlósával Stellával együtt.De ekkor már nem tudtam visszatartani a sírást.Kissé előrehajolva bőgtem ,amikor hirtelen egyik oldalamon Mike a másik oldalamon pedig Lauren ölelt át.Mindketten végighallgatták a "műsort" jó pár ember társaságában.
-Miért bánt ő engem?-kérdetem egy idő után még mindíg szipogva.
-Mert féltékeny...-mondta Mike.
-De mire?Hogy Harry figyel rám?-kéreztem.-Mert ha igen arról nem tehetek.
-Is.-vágta rá Lauren.-Meg mert neked mindened megvan.Ráadásul tehetséges is vagy ,barátságos ,kedves és szerintem szép is.
Ez nagyon megnyugtatott és olyan jó volt hallgatni.Ők ketten tényleg mindíg mellettem vannak ,ha kellenek.Ők a legjobb barátaim.Meg persze Lejla ,de ő nem lehet mindíg velem sajnos.Lassan abbahagytam a szipogást és elengedtem Mike-ot és Lauren-t.Ők még mindíg nyugtatóan néztek rám.De a többiek is hasonló tekintettel vettek körül...mármint Megan ,Emily ,Amy és Oli is ott voltak körülöttem és próbáltak nyugtatni.Olyan kedvesek.
Hirtelen Emily vette ki a kezemből az újságot ,amit Delila vágott hozzám.Kezébe vette és ahogy ránézett a címlapra elkerekedett a szeme.
-Nézzétek!-mondta-Mennyire összeillik Harry és Bella.
Persze erre a mondatra mindenki Emily mögé és mellé csődült ,hogy lássák ,amit ő.Mire mindenki odaért Emily elkezdte felolvasni.Végigolvasta a cikket és mindenki mosolygott.
-Milyen híres lettél egyszerre.-mondta Megan viccesen.
-Úgy tűnik.-hagytam rá nevetve.Végre már nem éreztem magam 100 méterrel a föld alatt.
Ám ekkor becsengettek az első "órára" ,aminn már nem tanultunk de azért gyorsan besurrantunk az épületbe ,hiszen eddig még csak bent sem voltunk.Pont a földrajz tanár előtt  értünk be a terembe ,így nem járt büntetés.Nyugodtan leültünk a helyünkre.Majd miután a föcitanár végigkérdezett mindenkit arról ,hogy mit szeretne karácsonyra,majd még kicsit karácsony témában beszélgettünk ,végül kiadta ,hogy szabadon csinálhatunk bármit.Így a maradék 15 percben Emily ,Amy ,Lauren ,Megan ,Oli és Mike odajöttek hozzám és együtt beszélgettünk tovább a randimról és arról ,hogy milyen "híres" lettem.Annyira elbeszélgettünk ,hogy észre sem vettük ,hogy kicsengettek ,sőt már be is csengettek így kicsit meglepődtünk amikor a tanári asztalnál megláttuk a matematika tanárunkat ,aki a meglepettségünkön csak nevetett ,majd kijelentette ,hogy nem kell a többieknek helyre menniük ,mert úgyis szabadfoglalkozást ad ki a duplaórájára.Ezeken az órákon már nem csak rólam beszéltünk hanem álltalában mindenről ami eszünkbe jutott.A beszélgetésünket a kicsengő zavarta meg és az igazgató hangja ,ami a sulirádióból szólt.Az igazgató megkért midnen diákot ,hogy fáradjon le a nagy testnevelés terembe ,hogy megtartsuk a karácsonyi ünnepélyt.10 perc múlva már az osztályunknak kijelölt sorban álltunk és vártuk ,hogy kezdődjön az ünnepség.Nem volt túl izgalmas az igazat megvallva.Egy csomó karácsonyi dal ,vers és az igazgató valamint igazgatóhelyettes unalmas karácsonyi beszéde.Szóval csak egy szokásos iskolai ünnepség.Szerencsére 1 óra alatt lezajlott ,így dél körül végeztünk is.Az ünnepség után Lizzyvel kisétáltunk a suli elé és a buszmegállóba akartunk sétálni ketten.Sajnos ma nem Laurennel megyünk haza ,mert ő az anyukájával nagybevásárlásra megy az ünnepekre.Éppen a parkba léptünk be Lizzyvel ,amikor megpillantottam Harryt szembesétálni velünk.Széles vigyor ült ki az arcomra ,oda futottam hozzá és megöleltem.Nagyon boldog voltam ,hogy újra láthatom és már Delila szavait sem hallottam többé ,mert éreztem ,hogy Harry szeret.Amint elváltunk az ölelésből "tegnap este óta nem láttalak és bár még csak 1 napja járunk nagyon hiányoztál és szeretlek" csókkal köszöntöttük egymást ,ami elég hosszúra sikerült.Csak ezután jutott eszembe ,hogy Lizzy is velem van.Hirtelen kicsit eltoltam magamtól Harryt ,hogy lássam hol van a húgom ,majd megláttam ,hogy igazából mellettünk áll ,de kicsit megvan szeppenve.
-Harry....Ő itt a húgom ,Lizzy.-mondtam végül mosolyogva.
-Szia Lizzy.Örülök ,hogy megismerhetlek.-mondta Harry kedvesen egy angyali mosollyal körítve.
-Szia Harry.Én is örülök.-mondta Lizzy is és látszólag magán kívül volt ,hogy találkozott Harryvel.
-Egyébként pont érted jöttem a sulidhoz.-mondta Harry mosolyogva.-Arra gondoltam ma is együtt lehetnénk.
Ez volt az a pont amikor máris elolvadtam.Annyira virultam ,hogy abba sem tudtam hagyni a mosolygást.
-Az nagyon jó lenne.-mondtam vigyorogva.-De mindenképp haza kell mennem átöltözni.Te is jössz velünk?
-Persze.Mivel mennétek haza?-kérdezte.
-Busszal.
-Akkor...nem mentek busszal hanem ,velem jöttök a kocsimmal és hazaviszlek titeket.-mondta végül.
-Rendben.-vágtam rá ,de eszembe jutott ,hogy Lizzynek is van beleószálsa.-Neked is jó így ,Lizzy?
-Ühümm.....-nyögte ki Liz.Ennyi volt az összes amit ki tudott nyögni.Kicsit lefagyott.
Ezek után Harry megfogta a kezem és a kocsija felé vezetett minket.Hirtelen megláttam Delilát az utcán sétálni.Ő is rám nézett ,majd elkomorodott és mérgesen tovább ment.De ekkor eszembe jutottak sértő szavai és akaratlanul is elszomorodtam.
-Mi baj?-kérdezte Harry aggódva.
-Semmi...-vágtam rá ,de elég átlátszó volt.
-Na...Bella!Nekem mindent elmondhatsz!-bíztatott.
-Az a bajom ,hogy....látod azt a szőke lányt?-mutattam Delila után.-Egy ideje utál engem ,de nem tudom miért.Ma is megtalálta mivel okozhat fájdalmat.-mondtam egy hatalmas gombóccal a torkomba ,mert fáj még csak vissza is emlékezni a szavaira.
-Mivel bántott meg?-kérdezte Harry aggódva ,de hangján lehetett hallani az idegességet.
-Azt mondta én nem vagyok több ,mint egy directioner.Azt mondta nem vagyok olyan különleges ,hogy meg tudjalak tartani.Szép sem vagyok ,tehetséges sem és elég jó sem ahhoz ,hogy megérdemeljelek.És kezdem úgy érezni igaza van...,de ez még nem minden....azt mondta úgyis el fogsz hagyni engem.....-fakadtam megint sírva.
-Jajj....Bella ,ne sírj!-mondta Harry miközben megölelt ,de még mindíg éreztem a haragot a hangjában.-Igenis különleges vagy!Szémomra mindenképpen.Te vagy a legkülönlegesebb ember akivel valaha találkoztam.És igen is szép vagy és tehetséges is.Ne hidd azt ,hogy  nem vagy elég jó ,hogy megérdemelj.Elég jó vagy...sőt jobb is vagy. És nem foglak elhagyni.Ne higgy annak a lánynak.Csak azt akarja ,hogy boldogtalan légy.Ne engedd meg neki ,hogy szomorúvá tegyen.-mondta és őszinteség hallatszott a hangjából.Olyan nyugtató volt.
Felnéztem rá a könnyes szemeimmel és ő megcsókolt.Ez olyan "nyugodj meg!én itt vagyok!" csók volt és valóban nyugtató volt.Ilyenkor döbbenek rá ,hogy bár mégcsak kis ideje ismerem ,így is eszméletlenül szeretem.Még soha nem szerettem egy fiút sem így.Ő különleges.
-Megnyugodtál?-kérdezte végül Harry ,miközben végig simította az arcom.
-Ühümm.-mondtam ,miközben egy mosoly tűnt fel az arcomon.
-Rendben.Ez engem is megnyugtat.-mondta Harry és visszamosolygott.-Akkor mehetünk?
-Igen.-mondtam.
Ekkor lenéztem szegény Lizzyre aki sokmindent nem értett.Nem értette miért sírok ,nem értette ,ki volt az a lány és nem értett szinte semmit ,de nem baj. Azért szó nélkül és ámulva sétált mellettünk a kocsi felé.Amikor odaértünk Harry kinyitotta Lizzynek a hátsó ajtót ,aki mosolyogva beült ,majd kinyitotta nekem is az első ajtót és én is mosolyogva ültem be ,végül ő is beszállt.A hazafelé vezető úton a karácsonyi ünnepségről beszéltünk és a karácsonyról.Emlékeztető nekem...tudom ,hogy utolsó pillanat ,de karácsonyi ajándékot kéne vennem az új pasimnak!Egyébként ebbe a beszélgetésbe ,már Lizzy is beleszólt párszor.Azt hiszem kezd felszabadulni.
Egyszercsak megállt az autó és észrevettem ,hogy haza is értünk.Ha Harryvel utazok együtt egyeltalán nem köt le az út bámulása.
-Bejössz?-kérdeztem reménykedve.
-Igen.-mondta Harry mosolyogva.
Így mindhárman kiszálltunk és egyenesen a házunk felé tartottunk.Felmentünk a lépcsőn és beléptünk az előszobába.Mindhárman levettük a kabátunkat és cipőnket ,majd beléptünk az étkezőbe ,amit mi a konyha részének tekintünk ,bár két külön szoba.Az étkezőben nem volt senki ,de a konyha felől finom illatok szálltak...gyanítom ,hogy anya browniet sütött.Remélem fagyi is van hozzá...nyámi!Viszont ,mivel az étkezőből teljesen belátok a nappaliba láttam ,hogy apa TV-t néz.Amint rájött ,hogy megérkeztünk felpattant a kanapéról és kijött.Amikor meglátta Harryt kicsit mgelepődött ,de egész jól álcázta.
-Jónapot Mr. Carter.-köszöntötte Harry apát illedelmesen.(Néha magam is rádöbbenek mennyire úriember)-Hadd mutatkozzak be...-folytatta Harry ,de apa mosolyogva közbevágott.
-Szerbusz Harry.Nem kell bemutatkozz ,Bellától és Lizzytől már rengeteget hallottam rólad.De hívj csak Charlie-nak.-mondta kedvesen.
-Rendben Charlie.-mondta Harry megkönnybbülve.Szerintem egy kicsit ő is tartott attól apa ,hogy fog hozzá viszonyulni...megmondom őszintén én is így voltam.
-Amúgy sziasztok lányok.-köszönt apu és odahívott megölelni minket.Mi márcsak ilyen ölelkező család vagyunk.
Ekkor anyu jött hozánk a konyhából egy tálcával a kezében ,aminn egy halom áfonyás muffin volt.Hümm...anyu aztán nem lustálkodott....brownie és muffin is? Neeem baj mindkettőt szívesen megeszem :D
-Sziasztok.-köszönt anyu.-Örülök ,hogy újra látlak Harry.-tette hozzá egy mosollyal.Nem akarok tévhiteket kelteni ,de szerintem anyu nagyon imádja Harryt. :)
-Helló Sara.-köszönt Harry.Apa kicsit meglepődött ezen ,de én tudtam hogy ez azért van mert Harry anyával már egyszer jól elbeszélgetett. :)
-Szia anyu.-köszöntöttük mi is Lizzyvel.
-Muffint?-kérdezte anyu elénk tolva a tálcát.-Majd később browniet is kaptok ,de az még sül.-mondta.
Mindenki levett egy-egy muffint a tálcáról és enni kezdtük.Anyu letette a tálcát és ő is enni kezdett egyet.

-Nagyon finom.-jegyezte meg Harry.
-Szerintem is.-értettem vele együtt ,mert tényleg-tényleg ellenállhatatlanul finoman sikerült.
-Örülök ,hogy írlik.- mondta anyu ,majd még egyet beleharapott a sajátjába.
MIután megettük a muffint ráébredtem ,hogy még mindíg egyenruhába vagyok ,így már indultam is volna fel ,de először azért szóltam.
-Mindjárt jövök csak átöltözök.-mondtam.-Megvársz itt lent ,Harry?-kérdeztem.
-Persze.-mondta mosolyogva.
Villantottam egy mosolyt és felmentem a lépcsőn ,bár kicsit féltem apa vajon mennyire támadja le Harryt a kérdéseivel...és vajon milyen kérdésekkel....Na mindegy...Harry csak túléli ezt a 10 percet..gondoltam ,majd besiettem a szobámba.Becsuktam az ajtót és bekapcsoltam a laptopom ami az asztalomon pihent ,csatlakoztattam hozzá az asztalomon lévő hangfalat és miután bekapcsolt a laptopom egyértelműen elindítottam a One Direction lejátszási listámat ,ami az összes eddigi számukat tartalmazza.Ezek után gondolkoztam mibe öltözzek át ,majd úgy döntöttem valami egyszerűbe.Végül egy mintás pólót vettem fel egy szűk farmerrel.Közben végig énekeltem a dalokat és úgy gondoltam kicsit rendet teszek a szobámba mielőtt felhívom ide Harryt.Éppen az ágyamat tettem kicsit rendbe ,miközben a What Makes You Beautifult énekeltem.Egyszercsak nyílt az ajtóm.Kicsit meglepődtem és rögtön abbahagytam az éneklést.Az ajtó felé fordultam és megláttam Harryt.Elpirultam.
-Szép hangod van.-mondta és őszintének tűnt.
-Köszönöm.-mondtam még mindíg elpirulva ,de ekkor Harry közelebb jött és mindkét kezével megfogta a derekam ,amitől a szívem vadul kezdett verni ,a gyomromban levő pillangók pedig vadul csapkodni kezdtek.Elmondhatatlan az az érzés ,amit kivált belőlem.De miközben gondolkodtam ő közelebb hajolt hozzám és egy kicsit várt ,majd a What Makes You Beautiful-ból a fülembe énekelte a végén elhangzó szólóját.:
Baby ,you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed
But when you smile at the ground it ain't hard to tell....
És kész.Nekem végem lett.Ettől elolvadtam.Alapból évek óta imádom a hangját márcsak felvételen is hallgatni ,de így élőben még nagyobbat üt és ,hogy nekem énekli az meg egyszerűen ledöbbentő.Olyan romantikus volt.Azt hiszem percről-percre jobban szeretem ezt a fiút ,ha ez lehetséges.
Miután elénekelte a refrént az ajkával érintette az arcom és a fülemtől lassan haladt a számig majd megcsókolt.Ez a csók más volt mint az előzőek...valamivel szendvedélyesebb.nagyon jól esett.Levegóhiányban váltunk szét ,de hamarosan újra megcsókolt ,majd újra és újra.Majd az egyik  csók közben magammal húztam Harryt az ágyamhoz ,mert eddig végig álltunk.Mostmár ültünk ,de így nem volt túl kényelmes ,így amikor következőben levegőhiányban elváltunk Harry megszólalt.
-Ülj az ölembe.!
-De nehéz vagyok.-vonakodtam.
-Dehogy vagy nehéz ,te kis buta.-mondta Harry.-Na gyere.!-közbe hivogatóan intett.
Oké.Végül némi hezitálás után az ölébe ültem és most én csókoltam meg.Valóban jobb volt ,így.És közelebb is voltunk.Nagyon szeretem őt.Nem tudom hogy élhettem eddig nélküle.Örülök ,hogy a sors összehozott minket.Majd amikor már körülbelül negyed órája az ölében ültem az egyik csókunk után mégiscsak megkérdeztem.
-Nem vagyok nehéz?
-Nem!-vágta rá Harry egyszerre.
-Biztos?-kérdeztem aggódva..nehogy szegényt összenyomjam...
-Nem!Tényleg nem vagy nehéz.!Ha nehéz lennél nem tudnám ezt megcsinálni...-mondta ,miközben a lábaimra állított ,ő is felállt és felemelt.Hirtelen meglepetésemben nem tudtam mit tegyek....,így végül a lábaimat a dereka köré kulcsoltam és rámosolyogtam.
-Erős vagy.!-jegyezte meg mosolyogva.
-Látod?Nem is vagy nehéz!-mondta miközben visszamosolygott rám.Olyan édes volt.Muszály volt megint megcsókolnom.Úgy éreztem ,így könnybben és jobban ki tudom fejezni az érzéseimet.Majd lassan leült ,majd ledőlt én pedig autómatikusan lekulcsoltam a derekáról a lábam és hagytam ,hoyg ledőljön.Így feküdtünk és én voltam felül ő pedig alul és karjait a derekamnál összekulcsolta ezáltal is így tartva engem.Igaz rajta feküdtem ,de most nem érdekelt ,hogy esetleg összenyomom.Viszont egy idő után fordított a helyzetünkön ,így ő került felülre és most én kulcsoltam össze a kezeim a hátán.Jó volt érezni a közelségét.Majd egy idő után elengedtem és ő is engem és ledőlt mellém és beszélgetni kezdtünk.Úgy általában mindenről.Vele mindenről lehet beszélni...még a legunalmasabb dolgok sem tűnnek vele unalmasnak.Szerintem ha arről beszélnénk ,hogyan nő a fű az is érdekes lenne vele.Azért is szeretek vele beszélni ,mert egyre közvetlenebbek leszünk egymáshoz minden témában és egyre többet tudunk meg egymásról.Hirtelen valaki kopogott az ajtómon.Minden családtagnak egyéni kopogása van ,így felismertem ,hogy anyu jön.
-Gyere be.-kiáltottam ki neki.
És ekkor anyu benyitott.Mosolygott ahogy meglátott miket az ágyamon egymás mellett feküdve ahogy a plafont néztük ,de ahogy anyu bennébb jött mindketten felültünk.Harry az ágy széllére ült én viszont maradtam a közepén és törökülésbe ültem.
-csak azért zavartalak meg titeket ,mert kész az ebéd.Sajnálom ,hoyg megcsúsztam ,de végre elkészült.-mondta anyu.-Szóval gyertek le enni.
És bár már két óra körül járhatott még nem voltam éhes.Harry teljesen lefoglalt ,így gyakorlatilag azt is elfelejtettem ,hogy még nem ebédeltem.
-Oké megyünk.-válaszoltam anyunak.
Anyu kiment mi meg felkeltünk az ágyról és már mentünk mi is le.Ahogy kiléptem a szobából rápillantottam a faliórára...Ahham..méghogy 2 óra lesz hamarosan...nem...már fél három van....teljesen elvesztettem Harry mellett az időézékem.Ketten lesétáltunk és elfoglaltunk két egymásmelletti helyet az asztalnál ,majd Lizzy és apa is csatlakoztak hozzánk ,anyu pedig kihozta a levest és ő maga is leült enni.Gombakrémleves volt.Nem a kedvencem ,de azért mindíg megeszem.Közben apa és anyu is kérdezgetett Harrytől ,aki nagyon kedvesen és pontosan ,kifejtve válaszolt mindenre.Szerintem anyuék elégedettek a lányuk újdonsült pasijához....hümm....ezt így még ki sem mondtam...Ő az én pasim...a barátom.És én már hozzá tartozok...nem vagyok szingli és ő sem az.Nagyon jól hangzik :)
Közben mindenki megette a levest és anyu hozta a másodikat is ,ami sült csirkemell volt cézársalátával.Az is finom volt ,de nem ettem sokat mert nem is voltam éhes ,meg a brownie-nak is kell helyet hagyni.Közben már egyre jobban beszélgettünk és Harry is felszabadult.Mindenféléről beszélgettünk és kívülről úgy nézhettünk ki mint egy szép család.:) Nagyon családi hangulatú volt ez az egész ebéd...még a brownie evésnél is jól elbeszélgettünk ,pedig az aztán tényleg lefoglal.:) A brownie fagyival igazán finom.És meg merem kockáztatni még jobb volt mint amit Harry rendelt tegnap az étteremen.:)
Ebéd után még beszélgettünk a szüleimmel ,de aztán felhívtam Harryt a szobámba.
-Nagyon kedvesek a szüleid.-mondta Harry ,amint beértünk a szobámba.
-Szeretem őket.-mondtam.-Szerintem is kedvesek és hidd el látszott rajtuk ,hogy nagyon megkedveltek téged.
-Lehet ,de én is megkedveltem őket.-mondta őszintén.
-Na, ennek örülök.-mondtam mosolyogva.
-Majd én is be szeretnélek mutatni a szüleimnek.Bár elváltak ,de midkettőjüknek be foglak mutatni.Sőt bemutatlak Gemmának is és Robinnak is ,no meg a One Directionnek.-gondolta végig kiknek is szeretne bemutatni. :)
-És mi van akkor ha közülük valaki nem fog engem kedvelni?-kérdeztem kicsit félve.
-Olyan nem lehet!-jelentette ki teljesen biztosan.-Sőt az anyám egyszerűen imádna.-tette hozzá.Ezt vajon ,hogy érti?Attól még remélem ,hogy így lesz !:)
-Már ,hogy ne lehetne?-kérdeztem azért mégis vissza.
-Mert te olyan elbűvölő vagy ,hogy nem lehet nem szeretni.-mondta miközben közelebb jött és megint rátette a kezét a derekamra.-És hamarosan bebizonyítom ,hogy igazam van.
-Rendben.-mondtam mosolyogva és megcsókoltam.Később úgy döntöttünk vissza dőlünk az ágyamra és tovább beszélgetünk.Sokáig beszélgettünk és sokmindenről.Egyszercsak arra eszméltünk rá ,hogy anyu megint kopog.Megint beengedtünk és most epdig vacsorázni hívott.Fura ,hogy telik az idő!Máris elmúlt 7 óra.Megint lemetnünk és megint családiasan ettünk és igen, megint kérdezgették anyuék Harryt és egyre jobban elégedettek vele és kezdik teljesen megszeretni...még apa is.Lizzyről nem is beszélve.Szerintem ő belezúgott.! De bocsi hugi....én vagyok az első! :D
Vacsora után viszont sajnos Harrynek mennie kellett.Szerettem volna ,hogy maradjon ,de be kellett látnom ,hogy már 8 óra is elmúlt ,így nem marasztalhatom.Úgy döntöttem kikísérem az autójáig ,így én is az előszobába mentem és felvettem a kabátomat és cipőmet.Követtem és gyorsan a kocsijához értünk.
-Mi az Bella....haza jössz velem?-kérdezte huncutan.
-Nem csak kikísérlek.-vágtam rá és rámosolyogtam.
-Azért majd mégiscsak hazakísérhetnél este egyszer.-mondta aranyosan.
-Majd egyszer.-hagytam rá ,majd hosszasan megcsókoltam.
-Holnap is találkozunk?-kérdezte aranyosan.
-Persze.Már alig várom ,hogy újra lássalak.-mondtam kicsit elpirulva.
-Énis ,édes.!-mondta majd nyomott még egy puszit az arcomra ,majd hagytam ,hogy elmenjen.Beült a kocsijába és elment én pedig csak akkor indultam be amikor már teljesen eltűnt a szemem elől.Ezek után észrevettem ,hogy igazából ilyenkor télen begombolatlan kabátban igencsak hideg van...és fázok...szóval berohantam.
Bent apa és anya várt.Mindketten mosolyogtam...azt hiszem beszélgetni akarnak velem.bementem velük a nappaliba és leültünk.Valóban beszélni akartak velem.Elmondták ,hogy Harryt mindketten megszerették és úgy látják összeillünk és tényleg jól ki is jövünk egymással és ,hogy ez már tényleg egy komoly kacsolat lehet.örülte ,hogy ennyire meg voltak elégedve Harryvel és úgy összességével a kapcsolatunkkal.Viszont msot jött a kedves és aranyos ,de fölösleges "vigyázz magadra"..."ne hagyd magad ,olyanba belerángatni amit nem akarsz"..."ha nem akarod ,akkor add a tudatára" stb. De köztünk még erről nem is volt szó és különben is én Harryben teljesen megbízom és majd ha eljön annak is az ideje akkor is vigyázok magamra.Nem baj...szülői féltés...azért néha aranyos tud lenni ez is. :)
Ezek után felmentem és jó hosszú fürdőt vettem ,miközben újra átgondoltam az egész napom.Nagyon jó volt.Utána egyenesen aludni mentem ,mert tudtam ,hogy holnap korán kell kelnem ha Harrynek ajándékot szeretnék venni karácsonyra....és azért is mentem aludni ,mert tudtam kipihent akarok lenni ,amikor holnap délután Harryvel leszek. :)

A mai nap 5/5* már megint nagyon jó volt és még Delila gonoszsága sem rontja el
Delila 5/1** miért utál ennyire?és miért jó neki ha szomorúvá tehet?
Lauren és Mike 5/5* nagyon jó barátaim ,de tényleg!
Karácsonyi ünnepség 5/3 jó volt ,de nagyon unalmas
Harryvel 5/5**** leírhatatlan :)
Lizzy meglepődöttsége 5/5* Azt hiszem tetszik neki Harry :D
Anyu és Apu véleménye 5/5* örülök ,hogy jól kijönnek Harryvel és ,hogy csak jó véleményük van. :)