5.fejezet
Közel a halálhoz
(december 17)
Nem túlzottan szeretem a hétfőket...ez viszont jól kezdődött ,de el sem tudom képzelni és le sem tudom írni majdnem ,milyen rosszul végződött.Még most is lesokkol ,ha rá gondolok mi történt ma. Jézusoooom.....Na jó ,akkor mindent elölről...
Viszonylag szép hétfő reggel volt ,már amennyire egy téli ,fagyos reggel szép lehet ,mégis nagyon vártam ,hogy iskolába mennyek hiszen az új osztálytársaimat nagyon megszerettem és várom ,hogy végre újra találkozzak velük.felvettem a kedvenc farmerem ,aminek magasított dereka van ,testhez simuló és fekete ,egyszerűsége ellenére viszont szerintem nagyon csinos darab.A pulcsit amit felvettem betűrtem a magasított szár alá és ,mivel a pulcsi lila ezért lilás nyakláncokat vettem fel hozzá.A sima fekete téli kabátomat ,a sötét lila magas sarkú bakancsomat , a fülmelegítőmet és sálamat készítettem elő ,hogy majd abba megyek.
Gyorsan megreggeliztem és már kint is voltam a kocsiban felöltözve a táskámban. Laurent is megvártuk ,mivel mostanában reggel mi visszük őt is suliba.Ő is beszállt a kocsiba és már el is indultunk.Háromnegyed nyolcra már az iskola előtt voltunk ahol kiszállásnál ,már nem néznek engem és Lizt furcsának ,hiszen már megszokták nagyjából ,hogy ide járunk.A suli előtt álló egyik csapat a mi osztályunkból volt.Ott volt Emily , Amy ,Megan ,Oly és Mike. Laurennel odamentünk Liz pedig bement az osztálytársaihoz.Amikor melléjük értünk ,mindenki köszöntött minket. Oly még meg is kérdezte ,hogy telt a hétvégém. Oliver nagyon kedves fiú.Miután elmondtam Olynak mikkel telt a hétvégém ,Delila és Stella mentek el mellettünk. Nem jöttek hozzánk oda ,csak köszöntek és valami "menő" társasághoz csatlakoztak.Igen....nagyon jóban akarnak velünk lenni...
Ezek után felmentünk az osztáytermünkbe és rögtön el is kezdődött a tanulás. Az első tanóra történelem volt.Mr. Jones dolgozatot íratott a koraközépkorból.Szerintem jól sikerült.Ezt még tavaly megtanultam ,mert a történelem tanárom élt halt a történelemért és nagy tudását nekünk is át akarta adni....akkor nem tetszett ,de most jól jött...nagyon jól.A többi 5 óra jól telt ,szerencsére azokon nem feleltünk és nem is írtunk csak szimplán haladtunk az anyaggal.Órák után egyedül mentem ki a suli elé ,mert Liznem hamarabb lett vége a sulinak ,Lauren pedig földrajz előadáson maradt ,hiszen ez a kedvenc tantárgya és sosem hagyna ki egy fontosabb előadást sem.Át akartam menni a suli előtti úton ,ami a park mellett húzódik és szinte senki nem megy az út melletti járdán gyalog ,mivel a parkon keresztüli utat használják.Ám amikor én erre a járdára akartam átmenni a zebrán egy kocsi közeledett felém.Jézusom...el fognak ütni!Teljesen lesokkoltam....nem tudtam mit csináljak és az agyam is lefagyott....ekkor hirtelen megragadott két kéz és magával rántott a járdára a kocsi elől.A földön landoltam a megmentő angyalom karjaiba zárva.Fél percig csak feküdtem rajta és fel sem bírtam fogni mi történt.Majd felfogtam ,hogy engem majdnem elütöttek ,de megmentett valaki ,aki miközben kihúzott a kocsi elől és estem ,úgy húzott ,hogy inkább rá essek ne a földre.Ez nagyon kedves volt az angyalomtól még azon felül ,hogy megmentette az életem.A sajgó jobb térdemen kívül semmi bajom nem lett.A térdembe belenyilalt a fájdalom ,de nem érdekelt ,mert megmentő angyalom karjaiba zárva voltam és nagyon jó érzés fogott el.Olyan jó volt az illata. Biztonságban éreztem magam a földön feküdve.Gondolkodásomból angyalom bársonyos ,aggódó és édes hangja zökkentett ki:
-Jól vagy? Nem esett bajod?....Máskor jobban vigyázhatnál!
-I-igen.-válaszoltam erőtlenül.
A hang nagyon ismerős volt....meglepően ,de hogy mégis honnan ismerhettem....fogalmam sincs....lassan felpillantottam megmentőm arcára akinek a mellkasán feküdtem.Azt hittem megállt a szívem. Ez nem lehet igaz...ilyen nem történhet meg....Meghaltam volna?Képzelődöm?De ha meghaltam akkor miért fáj a térdem?Biztosan képzelődöm...
-Ez nem lehet igaz.!Lehetetlen.!-hebegtem-Csak képzelődöm...nem lehet.!
-Mi nem lehet?-kérdezte az aggódó hang.
-Ez az egész nem lehet.Képzelődöm vagy meghaltam...nem lehet ,hogy pont te mentettél meg.-mondtam még mindíg csodálkozva ,ám egyre biztosabb voltam benne ,hogy nem képzelődöm.
-Héjjj...ilyeneket ne mondj...nem képzelődtél és nem haltál meg.!Tényleg megmentettelek.-mondta komolyan.
-De...de te vagy Harry Styles.A One Direction énekese....-mondtam hitetlenkedve.
-Igen én vagyok.De ez miért olyan furcsa ,hogy én mentettelek meg?-kérdezte csodálkozva.
-Mert te egy sztár vagy és ilyen csak a filmekben történik esetleg könyvekben...-mondtam.
-Jajj te kis butus.De attól ,hogy sztár vagyok ,én még ember vagyok.És különben is szívesen mentettelek meg.Örülök ,hogy segíthettem.-mondta édesen ,miközben kisimított egy tincs hajat ,ami az arcomba lógott ,majd tovább simította a fejem.
-Ez esetben ,köszönöm Harry ,hogy megmentettél.Neked nem esett bajod?
-Nem ,csak a hátamat vertem be egy kicsit.Tudod én kemény vagyok.-mondta viccelve.-Egyébként szívesen mentettem meg pont a te életed.
Ekkor rájöttem ,hogy még mindíg rajta fekszem ,így elnézést kérő pillantásokat követően megpróbáltam felkelni róla.
-Sajnálom ,hogy megütötted miattam magad és ,hogy összenyomtalak.-mondtam bocsánatkérőn miközben megpróbáltam feltápászkodni.
-Nem vagy nehéz.-vágta rá kapásból és visszarántott a mellkasára-Maradj nyugton még egy kicsit.Nehogy rosszul légy a történtek miatt.-kérlelt ,de nem is volt más választásom ,mivel egész szorosan ölelt.-Egyébként mi a neved?
-Isabella Carternek hívnak ,de hívj csak Bellának.De mi már láttuk egymást futólag a parkban egy héttel ezelőtt ,amikor elestem és kiröhögtél.-mondtam kicsit durcásan.
-Jajj...Bella.Emlékszem ,hogy láttalak sőt rögtön megjegyeztelek első látásra ,de hidd el nem rajtad röhögtem.!Tudod ,Nick mondott egy viccet.-mondta Harry és nagyon komolynak tűnt.
Akár igaz ,akár nem én hittem neki. Valamiért minden kételyem elszállt efelől és teljesen megbíztam Harryben és abban hogy igazat mond.
-Hiszek neked ,de nekem akkor úgy tűnt....-mondtam ,de nem tudtam befejezni ,mert eddigre egy magas ,szőke nő futott oda hozzánk.Látszólag nagyon felkavart volt.Autómatikusan felkeltünk a földről és felálltunk a nővel szembe egymás mellé.
-Nem esett bajotok?-kérdezte a nő halálsápadtan.
-Nem.Jól vagyunk.-mondtam ,de azért belülről mégis éreztem az ellenszenvet ,mert tudtam miért kérdezi...
-Annyira sajnálom.Ha belegondolok mennyi bajt okozhattam volna ,ha ez a fiatalmeber nem lenne itt ,hogy összetörik a szívem.-mondta meggyötörten.
-De szerencsére senkinek nem történt komolyabb baja.-mondtam ,mert azért megesett a meggyötört nőn a szívem és éreztem rajta ,hogy igazán sajnálja a dolgokat.Neki "köszönhetem" különben is ezt az egy-két percet Harryvel.
-Azért ez nem ,ilyen egyszerű Bella...ez a nő majdnem elgázolt téged.-mondta Harry idegesen.
-Igen tudom...-mondta a nő- ,de engem is meglepett ,hogy nem működött a fékem....nagyon úgy tűnik hogy tönkrement.-mondta a nő bűnbánó hangon.
-Ne hívjak nektek taxit?Vagy mentőt?-kérdezte aggódó hangon a nő.
-Nem kell asszonyom.Mindketten jól vagyunk és majd én hazaviszem a lányt ,hiszen úgyis itt parkolok a közelben a kocsimmal.-mondta Harry igazán udvariasan a kb. 40 éves nőnek ,aki meglepődött a jó modorú válaszon ,ám Harry hangján mélyen lehetett érezni a bosszúságot.
Ezek után a nő még jó párszor bocsánatot kért ,majd elment.
-Haza viszlek rendben?-kérdezte Harry.
-Öhm..nem kell haza tudok buszozni...-mondtam ,de szívem mélyén örültem volna ha hazavisz.
-Na jó...Vedd úgy ,hogy ez egy költői kérdés volt.Haza szeretnélek vinni és haza is foglak vinni.-mondta
-Rendben.-mondtam végül mosolyogva ,de magamban iszonyatosan virultam.
Ezek után Harry kocsijához sétáltunk ,ami fenomenáis.Nem tudom pontosan ,miylen kocsi ez ,de azt megállapíthatom ,hogy egy sok lóerős ,fekete ,cabrióval állok szemben.Kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót ,majd ő is beszállt.Egész hazáig navigáltam és közben hol én kérdeztem őt ,hol ő engem.Hogyhogy érdekli ,mit mondok? Hogyhogy érdekli ,miről mi a véleményem?
Amikor a házunk elé értünk ,anyu pont telefonon hívott.Elmondta ,hogy ma Liz későn jön haza ,mert a barátnőjénél Rebeckánál van ,apa pedig Sparkséknál tölti a délutánt ,így csinálhatnánk egy csajos ,vásárlós délutén.Igazából jól is jött ,mert pont ma szakítottam ki a kedvenc nadrágom.Én pedig megmondtam ,hogy most étem a ház elé ,minny bemegyek és majd akkor mehetünk ,meg ,hogy sok mesélni valóm van a mai napomról.Ezután letettem.
-Anyukáddal mész vásárolni?-kérdezte.
-Ühümm....csajos program vagy mi....-mondtam.
-Hát akkor azt hiszem én megyek.-mondta.Szívesen mondtam ,volna ,hogy maradjon ,de féltem hogy érdekesen jön ki ,ráadásul tudtam ,hogy nekem is mennem kell.
-Akkor szia Harry.Örülök ,hogy megismerhettelek és köszönöm ,hogy megmentetted az életem.-mondtam ,miközben kiszálltam a kocsijából.
-Szia Bella.Én is örülök ,hogy megismerhettelek.Remélem még találkozunk.-mondta édesen ,egy angyali mosolyt követően.
-Én is remélem.-vágtam rá kapásból ,majd becsuktam a kocsi ajtót és integettem a jelenleg fedett tetejű cabriónak( télen hideg van ahhoz ,hogy tető nélkül száguldjon) és persze Harrynek.Miután elhajtott bementem anyuhoz ,aki rögtön kiszúrta a lyukat a nadrágomon ,így a plázába menet elmeséltem a mai nap történteit....Kicsit kiakadt....kicsit....,de Harryt istenítette ,mert megmentette az életem.
Suli 5/5 gyorsan és élvezetesen telik
Majdnem baleset 5/1 és 5/5 majd -
nem meghaltam..:O
De az angyalom megmentett *.*
Harry Styles 5/5* asszem beleestem
,de sajnos reménytelen...sosem
jönne össze ő egy magam fajta
furi lánnyal....:(
Plázázás 5/5 kaptam két nacit.......az
egyik olyan mint amit kilyukasztottam
(kedevncem volt)
.......
Sziasztok.!Remélem tetszenek a részek.Még számos fordulattam készülök és ha van elég időm (márpedig most elég sok van) ,akkor írom őket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése